Illés Ilona szerk.: Mikes Lajos levelesládájából (Irodalmi Múzeum 2. Budapest, 1968)
Levelek
1. Jól vagyok. Gyönyörű hely a leggondosabb kezelés. Eemek koszt. Szóval minden IcLtűnő. 2. Minden kitűnő és - drága. Mikor derék főorvosunk, BÍró dr. levelet írt ide, a "legolcsóbb" árak iránt tudakozódott. Viszont az én kezelésem a legolcsóbb, napi 50 koronás árak szerint nemigen oldható meg célszerűen. A napi 50 koronás taksa csak u.n. normal.—szobát, normál-étkezést és normál-kezelést jelent. Viszont nekem, mint itt megállapították, erélyes hízókúrára , különböző keze lésekre (arzén, kvarc, háromféle fürdő, külön tejkúra) van szükségem, szobát pedig olyat bátorkodtam választani, amelyet nem lépcsők tömegén át kell megközelíteni s amely délre nyílik stb. stb. - szóval a lehető legjobbat . Mindez azt jelenti, hogy szó sincs 50 koronás napi költségről, hanem ellenkezőleg kereken körülbelül 110 korona a napi büdsém , amiben pedig sok engedmény is van a szanatórium részéről. Dehát mégis 110 korona, ami borzasztó sok, nemde? 5. Felmerül ezek után a kérdés: helyesen cselekedtem-e, hogy ittmaradtam és vállaltam a jelzett árat? Megvallom nagyon kényelmetlenül érzem magam arra a gondolatra, hogy esetleg túllőttem azon a határon, ameddig az Est szives áldozatkészsége elmenni hajlandó. Salusinszky szerkesztő úr azzal eresztett útnak, hogy a 4000 cseh koronából még valószínűleg vissza is viszek majd. Én már akkor jeleztem, hogy ismerem a szanatóriumi szokásokat, amelyek végeredményben mindig a prospektus! normál-árak duplájának kiadását eredményezik. Viszont Mi klós főszerkesztő úr és Sebestyén igazgató úr búcsúzáskor azt mondták, hogy igyekezzem minél jobban érezni magamat s a költségek dolgában ne aggodalmaskodjam. 4. Mindez persze nem változtat azon az alapigazságon, hogy napi 110 kor. nem napi 50, és így arra kérem Kedves jó Szerkesztő uramat, sürgősen tudakozza meg sorsom kegyes intézőinél, hogy mit szólnak a dologhoz? Egy percig sem szeretnék fölöslegesen pénzükbe kerülni s jól tudom, hogy az ellenérték, amit kezeltetésem finanszírozásáért nyújthatok, alig valami. 5. Hogy ez az ellenérték milyen csekély, arra szép bizonyság az, hogy itt a főorvostól lefelé a fürdőslegényig senkise tudja, hogy Tóth Árpád az több valami, mint pl. Stern Ignác, vagy Pskovec Janó. Senki se tudja, hogy Tóth Árpád ur holmi jeles 11-
