Illés Ilona szerk.: Mikes Lajos levelesládájából (Irodalmi Múzeum 2. Budapest, 1968)

Levelek

CSBHZY MIHÁLY - MIKLÓS ÁBDuEHAK Szeged, 1923. okt. 3« Mélyentisztelt Uram! A városvégi utolsóé lőtte uccában, honnan már egy hujjántás— nyira a sárguló mező mosolyog az őszi verőfényben - ősi rezidenciámból küldöm önhöz, a kedves írótárshoz, mellékleteivel együtt a levelet. Szept. 28.8XÓ1 kelt és okt. 1.-én kézhez kapott írása földerítette iugasos magányomat, melyet 3^ éves írói múlt után Szeged város urainak velem szemben való mostohasága tesz keserűvé és felhőssé. Ipari műhelyemet az idők nehéz járása következtében tíz hónap előtt, hogy föl kellett adnom, kérést intéztem szülővárosom Tanácsához, hogy adjon részemre egy kis asztalkát a Somogyi-könyvtárban, melynél a drága és kicsire vágott kenyérkét meg tudjam szere zni. A nemes város Tanácsa, főispánjával együtt, elutasított, véresre sebezvén az önérzetemet, hogy lám, amíg másutt - mint az ön levele is igazolja - értékelik az eddigi és a mostani írásaimat, addig itthon, a hivatalos pápaszemen át nézve sem becsülik annyira, hogy a kultúra munkásának helyet adjanak egy részére méltó és őt megillető zugccskában. Az öreg léleknek jólesik a panaszkodás, ezért ez az előljáró írás. Voltaképpen ezzel a szomorú epizóddal akarom dokumentálni, hogy milyen kedves az ön kérése nekem, az immár elmúlása felé tekintő és megbántott lelkű írónak!... Arcképet és életrajzi adatokat méltóztatik kérni tőlem egy maradandó mű számára. Miért?... Hogy meg legyek képben és írásban örökítve a nyilvánosság előtt!?... Talán sok ez egyszerre!... Az Írásom, lelkemnek tükre, talán elegendő lenne arra, hogy az életből való eltűnésem után, ráeszméljenek az olvasók arra, hogy volt itt valaha egy egyszerű iparosember, ki tolla erősségével hűségesen s talán színesen is, egy negyed-századnál tovább rajzolgatta a magyar föld szépségeit, embereinek apró történetkéit. S ha kíváncsiak rájuk, elő Is vehetik porosodó" könyvtárak deszkáiról a kÖDyveit,