Illés Ilona szerk.: Mikes Lajos levelesládájából (Irodalmi Múzeum 2. Budapest, 1968)

Levelek

sag és az írás között oszlik meg. Kaszálgatok s írogatok - ahogy jön. A tollamat leköteleztem az elárvult magyarságnak, ami ezeknek a szomorú szívű, embereknek igen jól esik. Egy kis képes hetilapba írok sokat-sokat (főszerkesztő

je vagyok) s nemsokára egy gyermekujságra is rákerül a nevem. Mindakettőre nagy szükség van, mert a sorompó még mindig lezárva, s nyugat felől csak nagy ritkán jut ide könyv meg újság a kiéhezett magyaroknak. Belefogtam már a könyv-írásba is. Most írom Petőfit az erdélyi ifjúságnak. S aztán jönnek egymás után az ifjúsági könyvek, így segítvén megtartani az új nemzedéket a magyarságban, mert fájdalom, az iskola e tekintetben vajmi keveset tehet. Éppen ma egyesztende

je, hogy hazajöttem, s egy hete, hogy egy esztendőre fogadott önkéntes remeteségemnek véget vetettem. Első utam a végvári Petőfi ünnepre vitt, ahol tízezer emberhez beszéltem, Isten szabad ege alatt. Egy kicsit megríkattam az én szerencsétlen népemet, de hát mindig azt vallottam: Istennek legnagyobb áldása a könny - megkönnyíti a bánatba merült sziveket. Soha még így nem fürödtem - nem a népszerűségben, hanem az őszinte szeretetben. Asszonyoktól, lányoktól sok-sok csókot hoz tam haza arcomon, sőt, fájdalom, kézcsókot is, amiben csak az a vi gasztaló, hogy nemcsak süldő leánykáktól, de - férfiaktól is. Ne csudálja, hogy megifjodtam és új erővel kezdek neki az írásnak, egyes-egyedül csak Erdélynek. Nem lehetetlen, hogy a közlekedési viszonyok javulásával néha-néha, rövid időre, fellátogatok Pestre, de valószínű annak az ellenkezője. Hála Istennek e pillanatban mind jól vagyunk. A néni, persze állandóan a konyhán, sütj főz a gyerekeknek, hizlalja szegénykéket. Meleg üdvözlet az egész családnak, sok csók Gyurkának és Ilon kának, de még Magának is bármit szól hozzá Mikes Lajos. - öreg barátja Benedek Elek