Illés Ilona szerk.: Mikes Lajos levelesládájából (Irodalmi Múzeum 2. Budapest, 1968)

Levelek

Noha ön nem szereti a hálálkodást és én is irtó zom tőlet mégis ha senkise tudja meg, bizony újra megköszönöm ezt az utazást « Más lettem, rengeteg jegyzetet készítettem, sokat tanultam s olyan szépen éltem, mint még soha 1 Még mindig nem írok, de lehet, hogy nem az önbizalom hiánya, hanem új alakok különös megmozdulása, élete és megőrülése tart vissza, mert téma nélkül jönnek, mindenféle szörnyűséget követnek el, aztán fölgyalogolnak az égbe. Egyrészt undorodom a régi, pátoszos stylusomtól; éjjel nappal Petőfit figyelem s az a kívánságom, hogy olyan egyszerűen írjak mint ő, vagy még szebben. Tiszta fojtó gáz vagyok belül s halálos képek vannak a tüdőm, a májam s agyvelőm fölött. Minden testrészem egy ország, s elképzelheti, hogy milyen furcsa népek laknak a vesémben, s milyen tündérek az orromban. Csak egy gyufát kell a torkomba dobni, hogy föllángoljon és megvilágosodjon az e— gész és akkor testem-lelkem tűzvészét félig hunyt szemmel figyelhetik az emberek. Most lesz augusztusban négy éve, hogy az első novellámat megjelentette . Én is azt hittem, hogy 1928-ban már jó író leszek s most ugy látszik elölről kezdem az egészet. De őszintén kérdem: ha ön igazán bízik a tehetségemben, ha már annyit fáradt velem: miért nem jelenteti meg a novelláimat? Én nem vagyok hiú ember, kölyök koromban megszoktam, hogy 2-3000 ezer ember kiabálta a nevem, valami egészen más érzésért, olyanért, mintha az írás kijönne a sírból, föltámadna és soronként mesélne, hogy él - ezért nagy dolog minden megjelenés nekem. S olyan ritkán van belőle részem. Miért? Még mindig nem olyan jók a novelláim, hogy legalább 3 hónaponként egy megjelenhetne? Vagy talán igazabb, egyszerűbb írásokat vár tőlem? De hiszen tudja mennyit kutatok, küszködök, hogy mindig fojtogat a hitetlenség s néha még az Istent is kirúgom. Néha úgy látom, hogy csak a nő, evés-ivás minden, s virradatkor kitöri a csigolyám a szégyenkezés, a megbánás. S az írásaim hűségesen követnek, hol puffadt kéjenc pofával;