Illés Ilona szerk.: Mikes Lajos levelesládájából (Irodalmi Múzeum 2. Budapest, 1968)

Levelek

a fekete-levest. Kaffé 50 pf. Egy olcsó ebéd: 1 M. Vacsora: 1 fc, Heténként 10 M. a lakás. így ha mocskos ingben járok, egyedül borotválkozom és szom­jazok (mert vizet külön kell kérni, erre csak most jöttem rá"), akkor kijövök 30 Márkából hetenként. És mit látok érte? Szóké nő­ket, lakit férfiakat, echt germán: torkig vagyok velük.... Nürn­bergben is voltam. A Dürrer kiállítás 2 M-ta került. Itt, a Goethe-ház belépő 1 M-ba kerül. Az öreg Frankfurt szép, de az én szemeim gyomcrrortest kap­tak Németországban és mindent vi3szahánynak. Igaz is! ha legalább egy őrülttel találkoztam vclra, á az itt nincsen, Itt gép-mosoly van, gépbarátság és automatikus sze­relem. Mennyivel jobb éhehhalnl a hazámban, mint fölírnak lenni itten. Pedig otthon csuda-furcsa helyzet vár ram. Állás nincs, itt kint csak csavarogtam, káromkodtam, láttam vagy 5000 része­get Würtzburgban, alsol - Also! - ezzel a bajos szóval löktek ki minden gyárbél. Még máskülönben is Németországban kicsúszik a lelkem alól a talaj. Ideg-alakok és iszonyatok jöttek a fantáziámmal, se élet, se lehellet, bennük csak egy-egy furcsa mozdulat. Mániákus beszédjük irás közben úgy fölizgatott, hogy egyszer azt hittem: én őrültem meg helyettük. Szóval csak rosszat, de ujat nem írtam és különben is elveszett az önbizalmam. Lám, ezért nem akartam írni önnek, nem pedig haragból vagy lustaságból, ön szeretettel és krisztusi szemmel küldött messzi­re, jót tett velem, hogy megjegyezzem magamnak és ugyanazt cse­lekedjem: itt van! semmitse ért a jóság, mert egy őrültre bízta. Most a legnagyobb erővel verekszem önmagammal: vagy bejárom az életemet vagy a földbe bújok trágyának. Az az igazi szeretet, ami önhöz füz: mániákus és visszata­'.ító lenne, ha kimutatnám. Ezért visszafojtom. Mivel undorodom a németektől, sokszer süket—némának tette­im magam a társasagukban. Meg néha egész jól beszélek németül, •íjd hirtelen csak magyarul tudok. így késő éjfélig Petőfit el­ások, ha abbahagytam a nyelvtanulást. Ez a külföldi utam legna­yobb nyeresége. Mert-amint a vonat viszi az embert és s szem ki­§z a Földre: a busa, a rozs, a pipacs, az erdc Petőfi sorokat

Next

/
Thumbnails
Contents