Illés Ilona szerk.: Mikes Lajos levelesládájából (Irodalmi Múzeum 2. Budapest, 1968)

Levelek

/Sopron, 1926. jan. 4./ Kedves Szerkesztő Url Bucsúzásomat mégiscsak túl ridegen fogadhatta, - mert még most is fáj ráigondoLnom. Pedig a sze-kesztő úrtól valóban megszól hattam már, - a legkülönbözőbb bánásmódokat. Láttam és éreztem önt mint legjobb atyai barátomat, mint kegyetlen munkatársat, mii szeretetteljes bírálómat, mint könyöradományt osztó idősebb családos urat, mint leereszkedő pártfogót, mint jékedvíí, humoros, robotoló embert... Mindegyik arcát láttam vagy tíz árnyalatban s mindegyiket közel éreztem magamhoz. Tegnapelőtt este éreztem először, hogy idegenek vagyunk egymáshoz. En mindig idegen voltam önnek, de azért egy órai, egy esteli elgondolkozás elég volt ahhoz, hogy megértsem az ön rettentő, változó bánásmódját... Most azonban másfél nap mult el, hogy ön így szólt: "Szerencsés utat" és kezet nyújtott, de olyan sértően, hogy abban tíz arculcsapás volt egyszerre és még most se tudom értenil! ! Szeretettel és szeretetért nem pedig pénzért mentem fel önhöz kedves jó uram. Mikor fogja már elhinni, hogy egy jó szavat, egy kedves mozdulatát többre becsülöm, mint a pénzt, amit valaha adott. Üdvözli Pap Károly Dr. Pollák Miksa címén Pap Károly, Sopron. Templom.