Illés Ilona szerk.: Mikes Lajos levelesládájából (Irodalmi Múzeum 2. Budapest, 1968)

Levelek

minélfogva a cselédség máig is Róth úrnak hív Tóth ur helyett, és én reggelehkint a fürdőkádban ülve elmerengek, hogy mint Róth megyek vissza Pestre és elkezdek számítani Az Estnél, egyébként béke velünk, a többi szerkesztő urakat alázatosan üdvözlöm és kezeiket csókolom, igaz hívük a Tóth- Róth 137. PAP KAROLY /Nagykálló, /1927.ápr.// Igen kedves Szerkesztő url Már több mint három hete Nagy Kallón vagyok, ügynevezett barátom, aki annak idején a színdarabja ügyében Doktor urnái is kérdezősködött felőlem, a leggyalázatosabban fogadott. Itt ütött agyba-főbe legerősebben az, hogy a nyugodt életű emberek szemében, mit jelent egy ssabadságsértő, fiatal magyar firkonc élete. Megvetés, lenézés, közöny és menekülés amerre csak fordul az ember, ugy néznek rá, mint valami szörnyre és bélpoklosra, aki magától értetődően az árokban fog elpusztulni, hiszen ő maga is azt akarja. Rossz napjaim és éjszakáim voltak kedves Doktor; meg is betegedtem, de nem tudtam az ágyban maradni. K

e

dves doktor úr, ha én mindazt, ami ilyenkor megfordul az ember kínzott fejében, megírhatnám. Hanem még ezt sem szabad. Az író, ha fiatal, nem írhat a maga írói nyomorúságáról} mert ez nem való az emésztő szervek asztalára és nem jövedelmez ujabb előfizetőket. Ha hihetnék abban; hogy lehet egy olyan másik élet, ahol olvasó előfizető lennék és nem szabad író, nem élnék egy percig sem tovább... Az Illető "barát? semmiben sem volt a segítségemre I Nagy szájuk van; de egy lyukat sem kínált volna föl nekem; hogy ott húzzam meg magamat. Nem tudtam, hogy fogok a 900.000 K-ból egy hónapig élni és