Tasi József szerk.: Juhász Gyula. „Fekete album szürke erdejében”. Juhász Gyula összes fényképe (Fotótéka, Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Juhász Gyula fényképeinek ikonográfiája

29. 1. Szeged, 1923. május 21. 2. Babits Mihályné 3. 4. 5. Panoráma (Bécs), 1923. aug. 19. 33. sz. 5. 1. -Az Est Hármaskönyve, Bp. 1924. a 81-82. 1. közötti 2. t. (fejkép, ovális keretben) - Az Est, 1929. márc. 19. 64. sz. 14. 1. (fejkép, körülvágva) - Képes Pesti Hírlap, 1929. márc. 19. 63. sz. 2. 1. (fejkép, körülvágva) - A nyolcvanéves Pesti Napló ajándékalbuma (1850-1930). Bp. 1930. 20. 1.-Az Est, 1930. jan. 19. 15. sz. 7.1. (fejkép, körülvágva) - Pesti Napló, 1933. jan. 1. 1. sz. 39. 1. (fejkép, körülvágva) - Az Est Hármaskönyve, Bp. 1936. 164. 1. (fejkép, téglalap alakú kivágásban) JGyE 58. fénykép 6. 7. Ez Juhász Gyula életében legtöbbször közölt fényképe; eredetije tán ezért veszett el. Németh Andor, ki a fényképet bizonyára Kilényi Irmától kapta (ezért hiányzik a Kilényi-gyűjteményből is) - bár sem készítőjének nevét, sem a felvétel alkalmát nem ismeri nagy beleérzéssel kitűnően elemzi a méltán híres portrét: „Egy kedves ismerősömtől kaptam ezt a fényképet. Nézem, nézem, s nem tudok betelni vele, olyan kifejező, minden részlete jelentőségteljes, a vonalak és térelemek minden viszonylata az összhatást erősiti, a mozdulatlansággá sűrűsödött lényeget, az előtérbe helyezett alak élettragédiáját. A roggyant, iparoskülsejü férfi, kit a felvétel ábrázol, Juhász Gyula. Áll, megbűvölve a lencsétől, a menekülés dermedt mozdulatával, rosszul szabott szalonkabátban s szégyenkedve hunyorog, mintha az éles világítás lemeztelenítené. Áll összeroppanva az exponáltságban, egyedül az elérhetetlenül magas égbolt alatt. Minden távoli ezen a felvételen - az ég, a Tisza, a város -, mintha a lencse ismeretlen művésze a távlati hatás boszorkányos alkal-