Tasi József szerk.: Juhász Gyula. „Fekete album szürke erdejében”. Juhász Gyula összes fényképe (Fotótéka, Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Juhász Gyula fényképeinek ikonográfiája

2. 1. Szeged, 1884 április 2. StreliskyN. 3. 53 X 89 mm - Paszpartuval: 60 x 116 mm 4. Somogyi-könyvtár, Kilényi-gyűjt. 5. 6. 7. Minden bizonnyal e fényképről írta Juhász Gyula alábbi versét: GYEREKKORI ARCKÉPEM Egy gyermek néz rám, több, mint negyven éve, Sötét szemével, mint a fájdalom, Pedig nem tudta még, micsoda éjjel Borul derűs lelkére egy napon. A nyolcvanas években mosolyogva Simogatott meg mindent, ami szép. Képes könyvek ábráin andalogva Érezte a világ izét, színét. Magányos gyermek volt és hallgatag, De szive mélyén rejtelmes patak Csobogott, ősi forrásból eredve, A gyermek minden bánata és kedve E vizén ringott, mint papírhajó, De ma elment az öröme, keserve S mint az örökre fáradt utazó Merev, üres tekintettel keres Egy arcot, mely már végtelenbe vesz. In: JGyÖM 3:70. 1. A kritikai kiadás szerint e verset a költő a budapesti Siesta-szanatóriumban írta, 1929. március 17-én. I. h. 308.1. (Avers természetesen nemcsak e fényképre vonatkozik, hanem a költő egész kisgyermekkorára.)