W. Somogyi Ágnes szerk.: Babits Mihály. „…Külön tér…külön idő…”. Babits Mihály fényképei (Fotótéka, Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Intézet, Budapest, 1983)

Ikonográfiai adatok

6. A képen Babits Mihály jobb könyökére támaszkodva fejét tenyerébe hajtja. Bal kezében lapot tart, melyet elmélyedve néz. — Erősen sérült, megkopott kópia. A képnek a PIM Művészeti Tárában megtalálható egy Török Sophie-tól származó valamivel szűkebb kivágású, még a kép sérülése előtt készített reprodukciója. Ennek mérete: 88 x 115 mm. Leltári száma: 3948. A reprodukció eredetüeg Török Sophie egy fényképalbumának (1. uo., ltsz. 3791.) 2. oldalán volt, ahol Török Sophie írásával ez olvasható: Székely Aladár 1913. — A képpel egy időben készült a Babits-ikonográfia 2. 3—5. tételében leírt fotó, továbbá az a kép, amely Az Érdekes Újság Dekameronjának (Szerk. Kabos Ede) 1914 első felében megjelent II. kötetében (Légrády Testvérek kiadása) a 26. és 27. oldalak között látható. 10. A. 1. Budapest, 1914. 2. Máté Olga 3. 178 x233 mm 4. OSzK Kézirattára. Jelzete: Fond 253/693. 6. Kartonlapra kasírozott kép. Sarkai megtörtek, baloldalt, középen behasadt. — A felvétel keletkezési idejét Ületően ellentmondó adatokkal rendelkezünk. A PIM Művészeti Tárában található egyik részletkópiáján Babits Mihály 1924 áprilisában írt ajánlása olvasható, ugyanott egy idegen kéztől származó rájegyzés szerint a kép 1914-ből való (1. Babitsikonográfia 2., 7. tétel). A Babits Emlékkönyv, mely a fotó bő részletét közli, 1916-ra datálja (1. IV/1. kép). Végül megemlítjük, hogy a Műcsarnokban 1981-ben Fény-kép címmel rendezett kiállításon a felvétel részletének reprodukciója 1914-ben készült képként került bemutatásra. A magunk részéről a legvalószínűbbnek az utóbbi datálást tartjuk. Alátámasztja ezt az a tény, hogy Máté Olga egy Babitsról készült másik, a költőt hasonló pózban bemutató felvételét közölve megtalálhatjuk A Fény 1914. évi 2. számának 23. oldalán (1. Babits-ikonográfia 2., 6. tétel). Mivel a két felvétel kétségtelenül egy időben keletkezett jelen képünk nem származhat 1914-nél későbbi időből. — A kép kapcsán érdemes idézni Gellért Oszkár visszaemlékezését Babits alkotásmódjáról. Eszerint Babits minden versét előbb zeneüeg fogalmazta meg, „föl-alá sétálva, a zsebkését a levegőbe dobálva és elkapva", majd együltében írta le költeményeit, „sokszor még a prózáját is, úgy, hogy a leírásukkor alig javított rajtuk egy-egy szót." (L. Gellért Oszkár: Kortársaim. Bp., 1954. Művelt Nép K. 82.1.) Figyelembe véve az emlékező sorokat, me-