Kovács Ida szerk.: Karinthy Frigyes. „Nézzétek meg ezt a fotográfiát” Karinthy Frigyes összes fényképe (Fotótéka, Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda, Budapest, 1982)

Előszó

nyék közé került vezérmű: agya megzavart működését. Az Énke nemvárt összehasonlításokra és váratlan összefüggések felfedezésére kapott alkalmat. S mire az író megmaradásáért folytatott küzdelmét sikerrel megvívta, tudatosodott benne: tulajdonképpen új s minden korábbinál különösebb művén dolgozott. „Most, hogy a Mennyei Riport legelső kapuját (nem furcsa, hogy ezt a regényt is akkor írtam, mikor betegségem már ott bujkált bennem?) valóságban átléptem, visszafordulásom után egy sereg pillanatfelvételt fedezek fel riporteri táskámban: elő kell hívnom őket, különben egy életen át kínozna a lekifúrdalás, hogy veszni hagytam közöttük akár csak egyetlen olyat, aminek eredeti mintájáról eddig nem tudtam se én, se mások" — írta az Utazás a koponyám körül előszavában. Most azonban az olvasó - hamarosan felcserélve szerepét a nézőével egy olyan Karinthy-kötettel ismerkedik meg, amely szó szerint egy sereg tényleges pillanatfelvételből áll. Hasonló kötetet sok százezret lehetne készíteni. Hiszen a fénykép — akárcsak a sírkő — a legtöbb ember számára a halhatatlanság egyetlen lehetősége. Míg azonban a — jobb kifejezés híján „nem híres" ember fényképeiből összeállítható kötetre ismerősei szűk körén kívül vajmi kevesen lennének kíváncsiak, annál nagyobb az érdeklődés az alkotásai vagy tevékenysége által közismert személlyel kapcsolatos bármiféle dokumentum, így a róla készült személyes-szemléletes fotók iránt. Pedig ez paradoxon. Annak megismeréséhez; aki semmilyen más módon nem juttatott el hozzánk magából valamit, a fénykép nem lebecsülendő támpont, ha nem is tárja őt elénk a maga teljességében. De mit mond a fénykép arról, aki versei, elbeszélései, karcolatai, regényei, tanulmányai sorával köztünk él, kitörölhetetlenül bennünk van? Hogy ő is volt csecsemő, iskolás, ifjú és érett férfi? Hogy neki is volt családja, voltak barátai? Hogy ő is hol jobban, hol rosszabbul nézett ki, illetve öltözött? Amennyiben e mozzanatoknak bármi szerepük van abban, amiért fényképei érdekelnek bennünket, alkotásai és nem fényképei az informatívak. Amennyiben viszont művei szempontjából elhanyagolható, ami fényképein látható, figyelmünket lényegtelen dolgokra fordítjuk. Csakhogy ez az érvelés túlságosan elvont és merev. Végsőfokon bármennyi megszívlelendő is van benne, a kiemelkedő alkotók munkásságának megismeréséhez és megértéséhez szükségesek a személyes - és önmagukban nem feltétlenül fontos — dokumentumok is. Ezek a szerző írásaiban objektíválódó életművet kiegészítve, annak alárendelve - és nyilván nem helyette - az olvasói tudatban maguk is az életmű részévé válnak. Kivált