Kovács Ida szerk.: Karinthy Frigyes. „Nézzétek meg ezt a fotográfiát” Karinthy Frigyes összes fényképe (Fotótéka, Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda, Budapest, 1982)

Előszó

lehetőségei voltak érintett komédiás-játékos hajlamának a kinyilvánítására. Természetesen kifejeződött bennük, általuk, hogy Karinthy a szórakozni vágyó nagyvárosi világ, illetve a polgárt pukkasztó bohém pesti kör gyermeke, akinek — lévén maga is a nagyvárosi életforma képviselője : szolgája és haszonélvezője - érdekében áll a hírverés. Közelebbről: érdekében áll kihasználni a pesti bulvár- és képeslapok felkínálta publicitást. Mindaz, amiről a fényképek kapcsán eddig szóltunk, szorosan összefügg ugyan Karinthy privát énjének és alkotói személyiségének jellemzésével, a legnyilvánvalóbb kérdésre mégsem tértünk ki. Bár előrebocsátottuk, hogy néhány írótársa hosszú személyes ismeretség nyomán milyen képet őrzött Karinthy arcvonásairól, habitusáról, magunk még nem vettük szemügyre, milyennek látjuk fényképein, kivált portréképein. Helyzetünk egy szempontból mindenképpen előnyös. A rendelkezésünkre álló első portréfelvételtől - amelyen 18 éves korában látható az érettségiző ifjú (lásd. a 3. számú képet) — az utolsóig, amely 51 éves korában halottas ágyán örökíti meg, fényképek hosszú során pásztázhatunk. E 33 évből, amely gyakorlatilag egybeesik írói pályájával, sok-sok metszetet vehetünk és vethetünk egybe. Lehet, hogy ez — megtetézve a megannyi fénykép és a csak egyszeri eleven megjelenés közötti távolsággal, a kortársakénál hűvösebb megfigyelői tekintetünkkel — magyarázza: mást, de legalábbis mást is leolvashatónak vélünk, mint ők. Karinthy több arcúnak tűnik annak ellenére, hogy az arcát uraló horgas orr, nagy fül és széles, húsos száj mindvégig állandó vonásai. A kezdő újságírónak, majd az így írtok ti írójának fényképei hol nyílt, hol kérdő, hol szúrós szemű fiatalembert mutatnak. Szemének kifejezőerejét mintha tudatosan használná fel („szép, fekete szemem volt" - írja ez idő tájt), viszont még véletlenül sem mosolyodik el. Komolyan akarja venni magát, és azt akarja, hogy mások is komolyan vegyék. (,/Mondhatom, elég kellemetlen állapot — folytonos készenlét, izgalom, nyugtalanság, egy elintézetlen ügy állandó homályos érzése, vizsga előtti drukk. . ."). 27 éves korában — már a Találkozás a fiatalemberrel című kötete is napvilágot látott - készített képén a „szemjáték" még változatlan, és a kézfejre támasztott áll, a félig homlokba fésült haj csak fokozza a modoros művészpózt. (L. 13. számú képünket.) Ennek ellenére a felfelé elmozduló bal szájzuggal mintha némi kétely és irónia ülne ki arcára. De még hosszú évekig kimódoltan „messzibe néző", helyenként à la Hamlet képekre bukkanunk. Kétségkívül a fényképész mesterkélt beállításának eredményeként, de kétségkívül nem Karinthy szándéka ellenében: így is tudatni akar-