Macht Ilona szerk.: József Attila. Négyszemközt az utókorral. József Attila fényképeinek ikonográfiája (Fotótéka, Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Intézet, Budapest, 1980)

József Attila fényképeinek ikonográfiája

ápr. 5. 77. sz. 10. 1.) Weidinger visszaemlékezésével szemben József Jolán a kép keletkezésének egy másik verzióját jegyezte le: „... kibontottam a csomagot, vállára terítettem a messziről hozott rojtos selyemkendőt. Etusnak is átadtam az ajándékot. Attila boldogan sertepertélt körülöttünk: - Hát nekem mit hoztál? - Ezt ni! — lobogtattam meg előtte a bársonyos, bőrerős, cifragombos tiroli nadrágot. A legelső új nadrágot, amit életében kapott. Ilyen önfeledt örömben még nem láttam fürödni Attilát, mint most, amikor ezt a » vadonatúj « nadrágot ürgette-forgatta kezében. — Jaj, csak kicsi ne legyen — mondta mama aggódva. — Úgy nő ez a fiú, mintha mindig csurgó alatt állna. Attila pillanatok alatt nadrágot cserélt. — Na, most gyerünk a lépcsőház elé — rendelkeztem izgatottan az örömtől. — Hozzatok a mamának egy széket. A napsütötte fal tövében leültettük mamát, Attila és Etus jobbról-balról melléje állt. Kíváncsian lestek, most mi következik. A Vokurka és Kádinger gyerekek körénk sereglettek, miközben a kis csoportra szegeztem fényképezőgépemet. Mindhárman ragyogó szemmel néztek a lencsébe." (József Jolán: József Attila élete. Budapest, 1955. Szépirodalmi K. 114. 1.) Az idézett visszaemlékezések szerint tehát ketten is a maguk felvételének tekintik a képet. Azt, hogy József Jolán esetleg más képről beszélne, nem tarthatjuk valószínűnek, hiszen az alakok beállítása, öltözetük leírása, egyértelműen a szóban forgó képre utal. Nem kizárt, hogy a két visszaemlékezés közti ellentmondás abból adódik, hogy a felvételt József Jolán, a másolást viszont Weidinger József készítette. A kép megkomponáltsága, a felvétel élessége azonban arra utal, hogy a fotó gyakorlott fényképész munkája nyomán született meg. Ez pedig inkább Weidinger visszaemlékezésének hitelességét valószínűsíti.