Macht Ilona szerk.: József Attila. Négyszemközt az utókorral. József Attila fényképeinek ikonográfiája (Fotótéka, Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Intézet, Budapest, 1980)
Előszó
a harmincas éveknek József Attiláját állítják elénk. Érdemes azonban röviden felvillantanunk a költő alakját a korábbi időkből is. Annál is inkább, mert az erre vonatkozó emlékezések közt olyan leírásokkal találkozunk, melyek a külső mellett a belső karaktert is érzékletesen szemléltetik: „... ő sokkal fiatalabbnak látszott, arcából sugárzott az eredendő gyermekes ártatlanság és derű, hetykén és fölényesen mozgott, magabiztosan és bátran tekintett a jövő elé. Még nem viselt tömött bajuszt, amely később Petőfire emlékeztette. Gyerek volt, akit rendkívüli értelme tett csak felnőtté" — olvashatjuk az egyik visszaemlékezésben a párizsi hónapok kapcsán,9- s végül egy másikban — ugyancsak a húszas évek derekáról szólva — e sorokat találjuk: „írásai után sokkal férfiasabbnak, termetesebbnek, mindenben érettebbnek képzeltem. »Hat ilyen kamasz ez« — gondoltam igaztalan szigorúsággal. Meghökkenésem a megismerkedés első perceiben csak nőtt, hogy mindjárt szabadjára engedte izgága humorát. A meglepetés később más okból fokozódott. A nyurga, csupa ádámcsutka fiatalember kész állásponttal, érett véleménnyel, vakmerő biztonsággal nyilatkozott a világ minden dolgaról." 10Szembesítve ezek után a kortársi vallomásokat a fotókkal, az utóbbiakon megjelenő József Attila mintha kevésbé karakterisztikus vonásokkal lépne elénk. Az annyit említett tömött bajuszt, ha könnyen felfedezzük is, igazán csak az 1936-ban készült portréképeken s legfeljebb még két-három felvételen látjuk szembeszökő, az arc jellegét alapjaiban meghatározó jegynek. A „gyermekes ártatlanság és derű" pillanatai vagy a hetyke tekintet, a fölényes mozgás is csak ritkán tűnnek fel a fotókon. Egészében inkább a visszafogottság dominál a képeken. Mégis, számunkra, akik nem ismerhettük közvetlenül a költőt, a képek aligha nélkülözhető segítőtársaink életének s egyéniségének megismerési folyamatában. Kötetünkben hetven felvételt nyújtunk át az olvasónak, mindazon képeket, melyek jelenlegi ismereteink szerint József Attiláról fennmaradtak. Az első fénykép 1908 körül
