Macht Ilona szerk.: József Attila. Négyszemközt az utókorral. József Attila fényképeinek ikonográfiája (Fotótéka, Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Intézet, Budapest, 1980)
Előszó
ELŐSZÓ József Attila életének ránk maradt dokumentumaiban csak kevés adat árulkodik a költőnek a fényképezéshez való viszonyáról. Éppen ezért tarthatjuk különösen becsesnek azt a két epizódot, mellyel visszaemlékezésének egyik helyén Vágó Márta ismertet meg bennünket: „Másnap fotográfushoz ment, már elkészített fényképeket átvenni. Feltűnő dac volt a hangjában, mikor azt mondta: — A fényképemmel nagyon meg vagyok elégedve! — Rendkívül nagy jelentőséget tulajdonított a dolognak, és isten tudja, mért, ilyen kihívóan jelentette ki, hogy meg van elégedve. Eszembe jutott, hogy mikor Ürömön a kis fölvételeket csinálták, azt is ilyen fontosnak érezte. Jöttek értünk a fiatal gyerekek, akik ott fotografáltak, hogy álljunk be a csoportképbe. Attila hirtelen egészen fölélénkülve hagyta abba a rakosgatást és lapozgatást, amivel éppen el volt foglalva a fűben: — Gyere, Márti! Az utókor! - kiáltotta. Kicsit röhögött, de megint tevékeny mozdulatokkal nézett körül: — Úgy, ahogy vagyunk? vagy igazítsuk meg magunkat? — Feltápászkodtam a nagy melegben. — Úgy, ahogy vagyunk - mondtam dühös, őszinte lenézéssel. — Ezt a gőgöt! - mondta Attila mosolyogva, és a fejét csóválta. Aztán vállat vont: — Ha azt hiszed, hogy kommunizmus lesz, neked van igazad, így leszünk szimpatikusabbak, de ha nem egészen, akkor nekem mégis fel kellene vennem a kabátomat és neked is, valahogy, valamit... — bizonytalanul mutatta a szokásos női piperemozdulatokat. — Te sohasem igazítod magad a tükörbe, mielőtt fotografálnak? - Egy fenét — feleltem. Eszembe jutott, ahogy a Mária téren megállapította, hogy csak az atmoszféra fontos nekem. Ö tudatosan jelentőséget tulajdonított külsejének is, mint egy színész, mérlegelte az arckifejezést is, amit az utókorra hagy majd." 1. Nem szorul különösebb bizonyításra — elég csupán utalnunk kötetünk anyagára —, hogy szemben irodalmunk számos klasszikusával (gon-