Csaplár Ferenc szerk.: Magam törvénye szerint. Tanulmányok és dokumentumok Kassák Lajos születésének századik évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzsák Közművelődési Kiadó, Budapest, 1987)
Tanulmányok - Szabó György: Az „expresszív dinamizmus" megjelenése Kassák fiatalkori költészetében
geometrico e meccanico e la sensibilité numerical című kiáltványban mondja — most „az ember költészetét a kozmikus erők költészete váltja fel", 29 s a költő így akár médiumnak is tekinthető, aki leveti magáról a közlés korábban kialakult konvencionális szerkezeteinek zabláját, s nyelvi megnyilatkozásaiban a leírást a megnevezéssel váltja fel. A futurista irodalom technikai kiáltványa* 0 pontosan levonja ennek gyakorlati következtetéseit: eltörli a mondatot, helyét a szavak — mégpedig a „szabad szavak" — automatizmusa veszi át, lehetőséget nyújtva bármilyen szabad vagy bizarr képzettársításra. Megszűnik tehát minden jelzős szerkezet és hasonlításlehetőség, az „olyan, mint". Főneveket kizárólag csupaszon, minden korreláció nélkül alkalmazhatnak, igéket pedig csak főnévi igenévként. Ennek eredményeként a futurizmus — kiiktatván az interpunkciót is — olyan áramlást remél a szövegben, mely mint „élő stílus" tulajdonképpen önmagától teremtődik, s legfeljebb belső lüktetését vagy irányát mutathatják különféle matematikai és zenei jelek (mint +, —, x, :, = stb.). Az elképzelés tehát teljesen ki akarja küszöbölni a naturalista-impresszionista megoldásokat, és — legyen szabad így nevezni — az igei ábrázolást tűzi ki célul, hiszen az ige — közkeletű kifejezéssel élve — cselekvést jelentő szó. Az elképzelés fölszabadító hatása az egész XX. századi költészetre jelentős lehet. Maguk a Marinetti-féle regulák azonban — részint a nyelv törvényeinek megerőszakolása, részint a hangutánzó szavak eluralkodása miatt — a kitűzött célhoz kevésbé segítenek közelebb: dinamikus expresszivitás helyett inkább hangulatreflektáló dokumentarizmussal találkozunk. A Papini által „Zang Tumb Tumb"-nak csúfolt Marinetti-próza — elég idéznünk a La battaglia di Adrianapoli (Az adrianapoli csata) című balkáni haditudósítás karakterisztikus részletét — akkurátusan leltározza az impressziókat: látványt, hangot, mozgást. Igyekszik fölidézni például a gránátok robbanását, a géppuskasorozatokat, a katonabakancsok cuppogását a sárban. Az összkép mégis statikus. Ráadásul az olasz nyelv természetéből következően bizonyos névszós szerkezetek mégiscsak elkerülhetetlenek. A részlet — hozzávetőleges magyar fordításban — így hangzik: „Csacsacsacsacsacsacsakk fent lenn ott ott körös-körül a magasban vigyázat tumb-tumb tumb tumb 2000 szétrobbant gránát felszakadni durranással szénfekete hajfonatok tumb tumb tumbcang tumbtuuumb." 31 A főnévi igenév alkalmazása csupán a pontosabb viszonylatjelölést szünteti meg, ám nem válik meghatározóvá. Hadinamikáról egyáltalán beszélhetünk, úgy azt a hangutánzó szavak keltik. Mintha a futurizmus manifesztuma szerint született s kimódoltnak ható szöveg tulajdonképpen éppen e zeneiséggel csak modernizációja lenne a versenyautomobilhoz írt — s igencsak szimbolista — Marinetti-ódának, mely Magyarországon Kosztolányi Dezső fordítása nyomán a futurista poézis mintaképe lett, és ahol ez a gép, mint Pegazus, „vicsorogva harapja a zablát" („les mors aux dents stridents"), a szíve „töftöföl" („je déchaîne ton coeur aux teuf-teufs"), és alig hallani „a döngést, a buta zöngést" („j'entends vaguement le fracas ronronnant que plaquent sur les routes"). A hangutánzó jellegű kifejezések, mint például a „dents stridents", a „teuf-teufs", a „fracas ronronnant", azt gyaníttatja, hogy Verlaine köpönyegéből bújunk elő ezúttal, s lényegében nem utal másra a „zang tumb tumb" sem. Ezek impressziőrögzítések, még ha nem is a kelő napnál, hanem egy csatamezőn vagy az országúton.
