Csaplár Ferenc szerk.: Magam törvénye szerint. Tanulmányok és dokumentumok Kassák Lajos születésének századik évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzsák Közművelődési Kiadó, Budapest, 1987)

Tanulmányok - Csaplár Ferenc: Kassák és Szabó Dezső

társadalom új emberét.' Kassák a fönntartások hangoztatásán túl cikke végén azt is megfogalmazta, hogy Szabó Dezső és a magyar avantgárd mozgalom a rombolás szándékában találkoznak egymással, s hogy a Napló és elbeszélések írója e tekintetben a mozgalom egyik inspirálója volt, s most is „forradalmasító erő". A Tanácsköztársaság első napjai után azonban az egykori példaképről mind kiábrándítóbb élményeket szerezhetett. A Közoktatásügyi Népbiztosság munkatársaként személyesen tapasztalhatta, hogy Szabó Dezső előbb szélsőbalos pozícióból elégedetlenkedik a proletárdiktatúra intézkedéseivel, majd máról holnapra a tanácshatalom ellenfelei közé áll. Az utolsó hetekben már senki számára félre nem érthető s a továbbiakat sejtető incidensnek is tanúja lehetett. Szabó Dezső az írói direktórium választmányának ülésén Osvát és mások jelenlétével sem törődve antiszemita dühkitörésre ragadtatta magát. „Ugy tudom, ez az ország sohasem volt zsidómenhely, köpködő pajeszosok zsinagógája, s most egyszerre minden a zsidók kezébe került" — kiáltotta oda meghökkent írótársaínak.

34 5. A Tanácsköztársaság leverése után útjuk végleg elvált. Szabó Dezső Az elsodort falu révén a kurzus ünnepelt írójává emelkedett, s új irodalmi vezérként lekezelő fensőbbséggel utasította vissza, hogy a bebörtönzött Kassák érdekében közbenjárjon.

35 A fehérterror tombolása elől menekülni kényszerülő s a nacionalizmus minden változatát elvből megvető és elítélő Kassák számára aligha lehetett gyűlöletesebb Szabó Dezső uszító hangú antiszemita föllépéseinél, fajvédelmi hőzöngésénél. A Máglyák énekelnek befejező részében a fehérterror szörnyfigurái között a „félbolond novellista" alakjában Szabó Dezsőt is megörökítette: S az elringyósodott írók istentelen frázisaikkal ekkor nekivágtak a térnek. Egy félbolond novellista elérkezettnek látta az időt, hogy nyolcszobás lakást szerezzen a folyóparton s ezért új jelszavakat verítékezett össze a gyilkosoknak: Fajiság! Keresztényi ideológia! Szíria! S valahol felfedezett egy zsidót, akinek a templommal szemben volt a cukrászdája s akkor farkastorokkal összeordította a parasztokat: Humánum! Humánum! Senki sem értette, de bizonyos, hogy ezen az éjszakán minden zsidót megbicskáztak a parasztok. S ez az író odabolondulta magát az ökörfejű professzor mellé az egyetemekre: Humánum! Humánum! S aztán itt is csurgott a vér. S ez az író szónokolt a pocsék szobrok alatt. Kiteregette magát a gyalázatos újságokban. Hátára szedte az irodalom kimustrált hisztérikáit s birokra ment a kultuszminisztérium legnagyobb emberbarmával. De ekkor már nyolcszobás lakásban rókázhatta szét magát a folyóparton.