Csaplár Ferenc szerk.: Magam törvénye szerint. Tanulmányok és dokumentumok Kassák Lajos születésének századik évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzsák Közművelődési Kiadó, Budapest, 1987)
Tanulmányok - Ferenczi László: Kassák és Cendrars
benne, a századforduló két nagy hatású belga költője, hanem a futuristák, sőt az 1910-ben indult német expresszionista Werfel is. Kosztolányi műfordításkötete mint egy jéghegy csúcsa tanúsítja a magyar irodalom nyíltságát a kortársi világirodalomra. Apollinaire első verseskötete, az Alcools (Szeszek) 1913-ban, a Modern költők előtt egy esztendővel jelent meg. 1914-ben Révész Andor és Németh Andor Párizsban Apollinaire-nél jártak, aki elhalmozta őket könyvekkel, és bemutatta őket számos ismerősének. Találkoztak Cendrars-ral is. Minden jel arra mutatott, hogy Apollinaire is, mint annyi külföldi kortársa, magától értetődő természetességgel jelenik meg Magyarországon. Annál is inkább, mert egyik novelláját a Világ már 1910-ben közölte. De közben kitört az első világháború, Révész és Németh Párizsban rekedt, és Kassák A Tettben Apollinaire-t már mint egy ellenséges hatalom költőjét közölte. Az alapvetően megváltozott körülmények közt — és főként, hogy egy új irodalmi csoportosulás jelent meg — a közlés politikai gesztussá vált. És Babits cikke, a Ma, holnap és irodalom kulturális gesztussá tette azt a verset, amely eredetileg 1914 februárjában jelent meg Párizsban, és amelyet Apollinaire a cendrars-i ,,kihívás" után írt. 2. Kassák 1961-ben Cendrars halálára a Nagyvilág számára írott nekrológjában, mely a folyóirat áprilisi számában jelent meg, majd 1963-ban a Cendrars-kötetet bevezetve így ír: „Mondhatnám, Apollinaire az új költészetet adta a világnak, Cendrars pedig a tárgyi, közvetlenül érzékelhető világot adta az új költészetnek. Ez nem értékmegkülönböztetés, csupán a kétféle karakter, átélés, kifejezési forma megkülönböztetése. Talán senki sem becsülheti nagyobbra, mint én, Apollinaire jelentőségét, s valahol a lelkem mélyén mégis közelebb érzem magam Cendrars-hoz. Úgy vélem, kettőjük közül ő volt az, aki a múlt költészetének korlátain nagyobb rést ütött, s a mi világunk több anyagi és szellemi valóságát tárta fel előttünk, mint Apollinaire, f. . .] Apollinaire énekli verseit, Cendrars plasztikusan szól, mintha szabálytalan kalapácsütésekkel kőből faragná ki a világról és magáról vallott mondanivalóját. Valamiféle tárgyilagosnak tetsző híradás ez a költészet, de semmi köze a zsurnalizmushoz és a publicisztikához. Versei a valóság elemeiből és a fantázia magasfeszültségű áramából kombinálódnak láttató és szimultán egységgé a művészet síkján." Ritkán olyan adakozó kedvű Kassák, mint az idézett szöveg utolsó bekezdésében. Szabálytalan kalapácsütésekkel kőből kifaragott mondanivaló, tárgyilagos híradás, de nem publicisztikai valóság és fantázia láttató és szimultán egysége — Kassák életművét meghatározó szándék. A teljes azonosulást kifejező értékelés és méltatás két kérdést ösztökél. Először: hogyan értékelik mások az Apollinaire—Cendrars-viszonyt? Másodszor: miért nem beszélt költőtársa haláláig, 1961-ig Kassák Cendrars-ról? Nagy Géza, aki több tanulmányt is szentelt Cendrars-nak, és aki a Cendrars—Kassákviszonyt is elemezte, rejtett módon ugyan, de vitatkozik a magyar költővel. Cendrars költészetét Apollinaire-éhez képest másodrendűnek tartja. 1
