Csaplár Ferenc szerk.: Magam törvénye szerint. Tanulmányok és dokumentumok Kassák Lajos születésének századik évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzsák Közművelődési Kiadó, Budapest, 1987)
Tanulmányok - Christian Weinek: Kassák Lajos és Szittya Emil
jelezte a dadaizmus bizonyos törekvéseit. Szittya e nemzetközi jelentőségű folyóirattal, illetve folyóirat-kísérlettel — a Der Mistralnak ugyanis csak három száma jelent meg — ismét bebizonyította a modern művészet és irodalom területén való tájékozottságát, az új törekvések iránti fogékonyságát. Élete során később olyan művészek rótták le neki ezért tiszteletüket, mint Chagall, Tzara vagy Hugo Ball, tudatában annak, hogy furcsa kortársuk és barátjuk minden olyan törekvésnek és folyamatnak szemtanúja, sőt résztvevője volt, mely a XX. század irodalmában és művészetében jelentősnek számít. 1915 után Kassák és Szittya eltávolodott egymástól. Ez az eltávolodás, elhidegülés Szittyának a német Consten kapitány szolgálatában folytatott tevékenységére vezethető vissza. Consten megfigyelés alatt tartotta Károlyi Mihályt, mégpedig mindenekelőtt a magyar politikus antanthoz fűződő kapcsolatait. Hogy Szittya e téren milyen szerepet játszott, nem tudjuk; mindenesetre érthető, ha szerepe az anarchisták körében szóbeszéd tárgya volt. Hogy tényleg kém lett volna, ezt nem lehet bizonyítani. Szittya tulajdonképp mindig művészi céljainak megvalósítása érdekében fáradozott, és nagyon elképzelhető, hogy az anyagiak megszerzésekor nem mindig válogatta megbízóit. Gyanúsnak tűnő budapesti tevékenységével egy időben például a Bernben megjelenő s az antant által pénzelt Freie Zeitungnak dolgozott. Ebben az időben szemben állt a marxizmussal, de még inkább Károlyi dilettánsnak érzett politikai próbálkozásaival. Az azonban mindenképp biztos: soha nem lett „fasiszta kém", mint néhányan állítják. Párizsban Hitler németországi uralomra jutása után antifasiszta és náciellenes folyóiratot jelentetett meg Die Zone címmel, s ebben az időben kommunistának vallotta magát. Abban az előszóban, melyet a Kassákkal való közös világjárást fölidéző s mindmáig kiadatlan nagy csavargóregényéhez írt, bevallja, hogy marxista lett belőle. Tagja volt a francia—szovjet kulturális egyesületnek. Kassák annyiban igazságot szolgáltatott Szittyának, hogy 1922-ben A ló meghal a madarak kirepülnek című poémájában megköszöni csavargásuk közös időszakát. E mű 1971-es francia kiadása azért érdekes számunkra, mert az előszót Hans Richter írta. Kár, hogy a poéma francia nyelvű szövegében Szittya nevét is „lefordították", mégpedig „Scythiára", holott a műben nem a szkíták népéről van szó, hanem a csavargótársról. E kiadvány tulajdonképp még egyszer összehozta a három barátot. Elvileg Szittya Kassák 1922-ben Bécsben megjelent 2x2 című folyóiratának egyetlen számában olvashatta közös csavargásaik e szuggesztív költői fölidézését s a mű szövegében a megbélyegző mellékmondatot is: „azsan provokátor és rendőrkém lett később". Hogy valóban olvasta-e már ekkor, nem tudjuk. Mindenesetre 1923-ban megjelent Kuriositäten-Kabinett című riportázsában érdekes portrét rajzol egykori csavargótársáról: „Kassák Lajos régebben, mielőtt még híres lett volna, Bodrogi asztaltársaságához tartozott. Ez a Kassák egy eléggé sikeresen törekvő úr. Korábbi éveimben néha szívesen megfordultam különféle menhelyeken. Egy alkalommal valamelyik átdorbézolt éjszakám után betértem a stuttgarti A Szülőföldhöz címzett menhelyre. Itt találkoztam egy siralmasan öltözött fiatal férfival, akiről kiderült, hogy lakatos és magyar költő. A versek eléggé rosszak voltak (mint ahogy ez fiatal embereknél szokásos), a legény viszont meglehetősen jól értett a kolduláshoz. Papírjai voltak különféle szakmai szövetségektől és szociáldemokrata igazolványai. Az egyik városban
