Csaplár Ferenc szerk.: Magam törvénye szerint. Tanulmányok és dokumentumok Kassák Lajos születésének századik évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzsák Közművelődési Kiadó, Budapest, 1987)

Tanulmányok - Christian Weinek: Kassák Lajos és Szittya Emil

CHRISTIAN WEINEK Kassák Lajos és Szittya Emil Kassák művészeti pályája kezdetén, nyugat-európai csavargásai során ismerkedett meg Szittyával. Együtt vándoroltak Stuttgarttól Brüsszelen át Párizsig, s a francia fővárosban rövid ideig együtt is laktak. Kassák útközben több levelezőlapot küldött haza Simon Jolánnak. Közülük néhány megmaradt, ma a Kassák Emlékmúzeum gyűjteményében őrzik őket. A levelezőlapok postai bélyegzéseiről le lehet olvasni a dátumot. Ennek alapján pontosan megállapítható: a közös csavargás 1909 júliusától decemberéig tartott. Kassák december 11-én indult haza Párizsból. Ki volt Szittya Emil? Milyen hatással volt környezetére?* Szittyát polgári nevén Schenk Adolfnak hívták. 1886. augusztus 18-án született Budapesten Schenk Ignác és Spatz Regina fiaként, és 1964. november 26-án halt meg Párizsban, ahol 1927-ben telepedett le, s ahol élete második felét töltötte. Budapest világának legszegényebb részéből származott. A nyomorúságos környezet, a kegyetlen miliő maradandó nyomokat hagyott egyéniségében. Ő maga később keveset beszélt erről, ám ha mégis, annál félelmetesebb volt, amit elmondott. E környezet egyik következménye az volt, hogy iskolába voltaképp nem járhatott. Valószínűleg a körülmények hatására történt az is, hogy egészen fiatalon elszakadt otthonról. 1900—1901 körül csavargó lett a magyar fővárosban, hulladékokkal táplálkozott, és koldult. Ez a korszak körülbelül 1905-ig tartott. Ebben az időben Szittya bizonyos mértékig megváltozott. Érdeklődni kezdett az irodalom és a képzőművészet iránt. Ám hamarosan fölismerte az 1900 utáni s az Ady föllépése előtti magyar irodalom és művészet stagnálását. Adyban látta az új irodalom vezéregyéniségét. Valószínűleg Ady volt kezdetben példaképe is. 1905-ben személyesen megismerkedett a költővel. Kéziratos följegyzéseiben erről a következőket olvashatjuk: „Budapest 1905. [. ..] A szocialista eszmék kavarognak a fejemben. Sokat beszélnek az orosz forradalomról. Megfordulok a budapesti irodalmi és művészkávéházakban. Az orosz forradalom imponált nekünk. Láttam Adyt egy újság szerkesztőségében, melyet Vészi József adott ki. [. . .] Vészi Adyt is tán ogatta. Ady karcsú volt, szeme nagy és csodálkozó. Arca barna. A versek, melyeket félénken megmutattan neki, rosszak voltak, ő azonban ennek ellenére elolvasta. Emlékezetemben úgy tűnik, mintha valamiben hasonló lett volna Picassóhoz, nem külsejében, hanem viselkedésében."

1