Csaplár Ferenc szerk.: Magam törvénye szerint. Tanulmányok és dokumentumok Kassák Lajos születésének századik évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzsák Közművelődési Kiadó, Budapest, 1987)
Tanulmányok - Bori Imre: Kassák Lajos „sötét világa"
BORI IMRE Kassák Lajos „sötét világa" Kassák Lajos korai prózájáról nincs részleteiben árnyalt képünk mindmáig, mintha a költő és a teoretikus Kassák iránti érdeklődés háttérbe szorította volna a prózaíró erényeit vizsgálni akaró kíváncsiságot, mintha az elbeszélő kevésbé lenne fontos a XX. századi magyar irodalom történésze számára. Nyilván Gáspár Endre 1924-es Kassák-felfogására vezethető vissza ez az előítélet, 1 s az is bizonyos, hogy Kassák Lajos gazdagabb tartalmú költészete és művészeti-ideológiai nézetei nagyobb elméleti próba elé állítják a kutatót, mint prózája. Sommás ítéleteket olvashatunk tehát főképpen, amelyek — tegyük hozzá — e próza egy-egy karakterisztikus vonását rögzítik. A hatkötetes irodalomtörténet hatodik kötetében a szerzők megállapítják, hogy Kassák novellahősei szlovák parasztok és faúsztatók, akiknek életét „hol a naturalizmus vaskosabb eszközeivel, hol pedig valami szimbolikus felnagyításban" festi, 2 míg Rónay György 1971-es Kassák-könyvében az író korai prózájának „vissza-visszatérő tűz- és vérlátomásairól, katasztrófáiról, pusztulásairól, önmegsemmisítéseiről" beszél. 3 Ugyanő Kassák lelkének mélyrétegeit, tudat előtti ősélményeit is segítségül hívja, amikor a korai novellákat magyarázza. Maga Kassák az Egy ember élete harmadik könyvében beszél első novelláinak jellegéről: „Olyan voltam, mint egy anyaggal telezsúfolt szekrény, csak magamba nyúlok, és megvannak a témáim, szomorú és mélységes emberi történetek." 4 Ugyanezt a tételét többször is megismétli: „Barátaim közül senki sem írt olyan novellákat, mint én. Keserű, nyers dolgok voltak ezek, nem olvasmányaim visszatükrözései, hanem magamból fölásott, néha idomtalan, de mindig kemény anyagból készült, keményen megdolgozott alakzatok." 5 Magunk Kassák-tanulmányainkban e korai novellák sajátos vonásainak rögzítésénél állapodtunk meg, anélkül hogy részleteiben is vizsgáltuk volna az Életsiratás (1912), az Egy szegény lélek megdicsőülése (1917), a Khalabresz csodálatos púpja (1917), valamint a Novelláskönyv (1921) című kötetének novellaanyagát. 6 Úgy láttuk, hogy prózai művei, közöttük novellái arányosak, szerkezetileg kiegyensúlyozottak, teljes atmoszférájúak: a kezdő prózaíró Kassák nagyobb fokú esztétikai magabiztosságról tett tanúbizonyságot, mint a kezdő költő. „Elméletileg tudok már valamit a komponálásról — írta az Egy ember életében 1 —, s bensőmben is tudatosabb és összefogottabb ember lettem." Más szóval:
