Csaplár Ferenc szerk.: Magam törvénye szerint. Tanulmányok és dokumentumok Kassák Lajos születésének századik évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzsák Közművelődési Kiadó, Budapest, 1987)

Tanulmányok - Szabolcsi Miklós: Az átértékelt átértékelés (Kassák Lajos 1934-ben)

vélem. Tudomásul veszem tehát, és végigcsinálom, mint ahogyan a közbülső akadályokon is keresztül kell verekednie magát az embernek, ha át akar jutni a túlsó partra. S ha a forradalom elbukik, nem szállnak meg kétségek a szocializmussal szemben. Mert hiszen nem hittel hiszek a forradalomban, hanem tudom: az úton, amelyen járok, elkerülhetetlen, mint egy fordulópont és ugródeszka a cél előtt. Mikor a magyar forradalom elbukott, egy pillanatig sem gondoltam szocialista álláspontom feladására. Tisztában voltam vele, hogy az adott keretek között adva voltak a forraladom objektív lehetőségei, de mi emberek gyöngék voltunk az adott lehetőségek beteljesítésére. Látni való cselekedeteimben és így kritikámban is nem a fanatikus hit, hanem a józan tudat az irányt adó. ..[...] Én semmivel sem érzem magam elfogultabbnak az osztályom és a szocializmus érdekében, mint amennyire Önt elfogultnak látom osztálya és mondjuk, a művészet irányában. Ennyi elfogultságot pedig megengedhetünk magunknak, mert hiszen ennyiben is különbözünk azoktól az elfogulatlan szamaraktól vagy gerinctelen okoskodóktól, akik minden körülmények között abban az irányban áramlanak, amerről a pillanatnyi előnyök ígérkeznek számukra. De ezek után valóban befejezhetem soraimat. Azt hiszem, néhány mondatomban megfeleltem az Ön félreértéseire, és éppen eléggé »lelepleztem« magam »forradalmi« elvtársaim előtt." Másfél év múlva és későbbi tapasztalatok birtokában, szinte előre megsejtve írótársai egy részének a Gömbös-kormány iránt támadt illúzióit és az Uj Szellemi Fronttal kapcsolatos kalandját is, még egyszer vallomást tesz hűségéről: „Akadnak olyanok, és egyre szaporodnak, akik bevallják, hogy igazam volt elmondott kritikámban, s úgy tesznek, mintha végre összetalálkoztunk volna a tagadás szellemében. Nem kell hogy újra elmondjam álláspontomat, de kijelentem, hogy ezekkel az új tagadókkal semmi közösséget nem vállalok. Velem a múlt és a rossz tagadását a jelen ismerete és a jövőbe vetett hitem mondatta ki. Nem a szocializmussal, szorosabb értelemben, nem is a marxizmussal, hanem annak meghaladott vagy félreértett és örökérvényűnek magyarázott tételeivel és ezeknek a tételeknek együgyű vagy ügyesen alakoskodó haszonélvezőivel szemben vagyok tagadásban. És ebből következik: ha hű akarok maradni a szocializmushoz, egy lépéssel ismét előbbre kell lépnem, és úgy vélem, mindazoknak, akik komolyan hasznosítani akarják képességeiket — a tagadás helyzetéből a tagadás tagadásának álláspontjára kell helyezkedniök. A tagadás tagadása már maga a pozitív igenlés. [. . .] Az új tagadók nemcsak a múlt hibáit, hanem a jelen kötelezettségvállalását is megtagadják. Feladatunknak tartjuk tehát, hogy ne csak a megtagadottakkal, hanem a tagadókkal szemben is elmondjuk véleményünket a tagadás tagadásának álláspontjáról és a pozitív értelmű munkálkodás jegyében. Az emberi élet érdekében komoly feladatok megoldása vár a gondolkodó emberre. A tagadás nem merítheti ki erőinket, és nem elégedethetünk meg a módszertani ismeretek magyarázásával, menekülés ez is a valóság problémái elől. Új tények és igazságok várnak felfedezésre és megfogalmazásra."

48 Tanulság? Végkövetkeztetés? Az 1934-es Kassák szocialista író — és szocialista gondolkodó is. Más úton és módon kereste a kivezető utat a válságból, mint a legális és illegális munkásmozgalom, de nem kevesebb hűséggel és szenvedéllyel. Az utókor