Csaplár Ferenc szerk.: Magam törvénye szerint. Tanulmányok és dokumentumok Kassák Lajos születésének századik évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzsák Közművelődési Kiadó, Budapest, 1987)
Tanulmányok - Szabolcsi Miklós: Az átértékelt átértékelés (Kassák Lajos 1934-ben)
Kassák cikksorozatát, tanulmányát ma, félszázaddal megjelenése után többféle szempontból lehet értékelni. Politikailag-történetileg le lehetne mérni az akkor kimondottak igazságát — az utókor inkorrekt bölcsességével, a későbbi fejlemények tükrében. Ami Kassák ténymegállapításait illeti, máig lezáratlan vitakérdés, mennyi a német kommunista párt és mennyi a német szociáldemokrata párt felelőssége a nácizmus uralomra jutásában, mikor melyik követett el taktikai hibát, vagy mérte fel rosszul az erőviszonyokat. Valószínűleg végső fokon igaz az, hogy a szociáldemokrácia túlságos ragaszkodása a legalitáshoz, a megszerzett parlamenti helyekhez és a hatalmi posztokhoz, másfelől a kommunisták „második proletárdiktatúra" taktikája, magányos harca, szövetségest nem keresése egyaránt hozzájárult a vereséghez. Abban — sok kortársával ellentétben — Kassáknak volt igaza, hogy a német nemzetiszocializmus hatalma nem volt múlékony, nem maradt rövid életű epizód. Jól látta erőszakszervezeteinek erejét, és hatását is jól becsülte meg. Tévedett viszont a háború kérdésében: a német nácizmus „nemzeti" jellegű elemeit is lebecsülte, és túlságosan bízott abban, hogy a monopoltőkének nem érdeke egy nemzetközi konfliktus. Sajátos módon ebben a kérdésben nála is az általa oly nagyon elítélt merev, dogmákhoz és előfeltevésekhez ragaszkodó szemlélet munkált. Mint ahogy ez mutatkozott meg abban a felháborodásban, amellyel a szovjet állam Genfben való megjelenését fogadta. Ma már úgy látjuk, ez távolról sem a forradalom elárulása, inkább védelme volt — a Szovjetunió mint állam megjelenése a nemzetközi szervezetekben. Mindezzel együtt azonban nem vitatható Kassák harcosan fasizmusellenes álláspontja. Sem közvetve, sem közvetlenül nem lelhető föl nála a fasizmus apológiája. Mint egész életében, most is szigorú volt; és ez a szigorúsága most elsősorban a két munkáspárt értékelésében mutatkozott meg. Egyébként ismert, hogy mind a két párttal szembeni bizalmatlansága is régre nyúlik vissza,- már 1919-ben megmutatkozott. A Napjaink átértékelését azonban nem elsősorban politikai iratként, történeti értékelésként kell elemeznünk. Egy más összefüggés-rendszerbe tartozik: 1933 után Európaszerte, így nálunk is megindult a baloldali értelmiség önvizsgálata, önfaggatása, a helyzet elemzése pamfletekben, szépirodalmi művekben, értekezésekben. Magyarországon azonnal 1933 januárja után megjelent például Fenyő Miksa Hitler című könyve, Ignotus Pál A horogkeresztes hadjárat című értekezése, Gereblyés László Döntés felé című riportkötete és számtalan cikk, amelynek szerzői radikálisok, szocialisták, liberálisok. Ehhez a vonulathoz tartozik József Attila néhány azóta is sokat vitatott, máig tárgyalt tanulmánya és cikke — Az egységfront körül és A szocializmus bölcselete —, valamint 1933— 1935-ös lírája. Ennek a számadásnak összegezései néhány évvel utóbb Lukács György fasizmuskönyvei, melyeknek egyes elemzései egyébként összecsengenek Kassák megállapításaival, például a hitleri propagandagépezet erejét és „ügyességét" illetően. 42 Kassák könyve szubjektív vallomásként, segélykiáltásként is értelmezhető, ugyanakkor persze az események megértésének és megmagyarázásának racionális szándéka is munkál benne. Az 1933-1934-es megrendülés mélyégéről, az ütés erejéről vallanak utóbb a baloldali értelmiség köréből keletkezett emlékiratok is. (Nemrég például Manes Sperber és Peter Weiss nagy erejű emlékiratai.)