Csaplár Ferenc szerk.: Magam törvénye szerint. Tanulmányok és dokumentumok Kassák Lajos születésének századik évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzsák Közművelődési Kiadó, Budapest, 1987)

Tanulmányok - Szabó György: Az „expresszív dinamizmus" megjelenése Kassák fiatalkori költészetében

Az olasz futurizmus e tekintetben mindjárt a kezdet kezdetén rendkívül hatásos eszköztárra talált a „sebesség vallásában". Ez ugyanis a technikai civilizáció ekkor nyiladozó mitológiájának egész palettáját fölkínálta, és megtestesítője lehetett a „mozdulatlanság = halál" érzetével szembeforduló kétségbeesésnek. A tízes évek elején az egyes művészeti ágak élnek is az így meglelt lehetőséggel,

25 kivált a — talán legkövetkezetesebb — festészet. E nagy virágzás idején — mely a mozgalom első s később sem fölülmúlt periódusa — a művészetben általa meghonosított mitológia segítségével a futurizmus szinte feledtetni tudta önmaga s követői lelkében is a lét iszonyatának — a Halálnak — való kiszolgáltatottság kezdetben oly erős érzetét, képletesen szólva a szörnyeteg Mafarka állandó és fenyegető jelenlétét, aki Marinetti regényében ott gubbaszt felettünk a mennyezet alatt.

26 Huysmans és Moreau keleties cirádákkal teli, fülledt erotikájú s tragikus jelképvilágát, melyre az alapító kiáltvány utalt még, ez a már-már vallásos rajongással szemünk előterébe emelt technicizmus ideig-óráig eltakarta, holott legmélyén végig ott rejtezett a halál-dráma. Az avantgárdnak erre az ágára — hozzávéve most már az első világháború elborzasztó tapasztalatait is, melyek nem Marinettinéi, hanem Kassáknál mutatkoznak meg igaz valójukban — talán a La première aventure céleste de Monsieur Antipyrine (Antipyrin úr első mennyei kalandja) 1916-os óhaja a legjellemzőbb, még ha a dadaista Tzara kifakadása is ez: „Elkezdjük a fájdalom elnyomását, és a könnyeket az egyik világrészből a másikig hangzó szirénákkal helyettesítjük."

27 Szólnak ezek a szirénák, hogy emberi lényünk fájdalmas kiáltásait legalább ne lehessen hallani, s magabiztosságunk valamelyest visszatérjen. Ez a fájdalomellenesség rejlik Palazzeschi oly hátborzongatóan fekete humora mélyén.

28 Kassák azonban, aki nem az emberi egzisztencia végső kérdéseit firtató kultúrán nőtt fel, a halál problematikája iránt ily módon nem volt fogékony. A kor sűrűn használt „bús" jelzője nála inkább a feleslegesség és a türelmetlenség kifejezése, mondjuk így: elégedetlenség a léttel. Mihelyt hivatástudata révén megleli a később oly illuzórikusnak bizonyuló s már az összetételben is nehezen összebékíthető „kollektív individualizmusban" a személyes gondok föloldásának reményét, elpárolognak szemléletéből a századelő komor hangulatai, és személyiségkultusza a szocialisztikus mozgalmakkal kapcsolódik össze. A tett poétikájának kialakítására való magyar törekvés megszületésében közvetlen szerepe volt a német expresszionizmusnak, de voltaképp az egész avantgárdra jellemző a tízes évek elején ez a lendület: olyan direkt kifejező módozatok keresése, s nemcsak az irodalomban, hanem a képzőművészetben, zenében, színházban, filmen s a futurizmusnál Sant'Elia révén az építészetben is, melyek lehetőséget nyújtanak a felszabadulást reménylő Én fékezetlen megnyilatkozására, az új idők, új gondolatok és érzelmek energiáinak továbbítására. Az elénk táruló skála e tekintetben meglehetősen széles. A németek inkább a mindent „átlelkesítés" ösztönös metódusait hozzák, míg az olaszok — meglehet, francia hatásra — a tárgyiasabb, elemzőbb, mi több: spekulatív változatokat, melyek örökre száműzni szeretnék az érzelmességét s vele a személyes nézőpont esetlegességét is. Ugyanaz a dilemma ismerhető itt fel, mely már Zolát foglalkoztatta, s mely mindig az objektivitás kérdéséig, a jelenségek „külső" és „belső" szférája hűséges tükrözésének problematikájáig vezet el. A futurizmus e kérdésben úgy foglal állást, hogy — mint azt Marinetti A gépies és mértani ragyogás és a számszerű érzékenység (Lo splendore