Csaplár Ferenc szerk.: Magam törvénye szerint. Tanulmányok és dokumentumok Kassák Lajos születésének századik évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzsák Közművelődési Kiadó, Budapest, 1987)

Tanulmányok - Tasi József: Kassák és Móricz Zsigmond

akik „européernek vallják magukat, de nem kozmopolita értelemben, hanem valamiképpen magyarságukon keresztül szeretnének erre az européerségre beállítódni". (NB: Németh László nem lett falukutató, „csak" a népi írók teoretikusa — bár a Magyarország felfedezése sorozat számára elvállalt egy kötetet Nagy-Budapestről, ezzel azonban a sorozat kényszerű megszűnése miatt nem készült el —, sőt 1938-ban el is határolta magát a falukutató íróktól.

51 ) A második bírált kötet Szabó Zoltán A tard/' helyzet című munkája. A polgári demokrata Szabó Zoltán az urbánusok számára az egyetlen persona grata falukutató volt, ez a kritika hangnemén is érezhető. „Szabó Zoltán könyve - írja Tamássi György — a magyar intellektuális fiatalság egy csoportja által néhány év óta folytatott parasztszociográfiai munkásság első pozitív beszámolója." Ezután következik a bírálat. Szabó Zoltán ,és az a falukutató csoport, amelyhez tartozik, legfőbb és úgyszólván egyetlen feladatá[t] a tényleges állapot részletes felkutatásában és megrögzítésében látja; a fennálló helyzetet előidéző okok és tényezők vizsgálatára nem terjeszkedik ki". Végül általánosít. Hiányolja, hogy a falukutatókban nincs meg a bátorság ahhoz, „hogy az öncélú parasztmozgalmak, parasztpárt-alakítási törekvések céltalanságát és a paraszti helyzet megjavítására való alkalmatlanságát ki merjék mondani. Nem merik adataik nyilvánvaló tanulsága alapján sem leírni, hogy a mezőgazdálkodás fokozódó indusztrializálódása a parasztságot előbb létformájában, majd szemléletében is beolvasztja a proletariátusba. Ezzel a törekvéssel pedig meg kell hogy szűnjék a parasztság önálló felszabadulási törekvése."

52 Tamássi utolsó írása e témakörben Féja Géza Viharsarok című munkájának bírálata. A könyvet Jócsik Lajos idézett kijelentésévei egybehangzóan marasztalja el: „lírai alaphangú pillanatfelvételek sorozata."

53 Veres Péter Számadás című önéletírását Gró Lajos bírálja a Munka 1937. októberi számában. Kiindulópontja: Veres Péter már régóta nem paraszt, csak a parasztok között él, s a földmunkásság az ő számára legfeljebb — jobb híján — témaanyag. Az író „közelebb áll a városi átlagkispolgárhoz, mint a paraszthoz, és szocializmusa is közelebb áll valami ködös toisztojanizmushoz, mint a modern munkásmozgalomhoz". Munkája „általában érdektelen, mert nem őszinte". [!?] Veres Péter „önmagában nem tisztázta a dolgokat, s így túlságosan érvényesültek azok a külső ós »korszeru« behatások, amelyek tolsztojanizmusát ismertté vált fajelméletéig sodorták. [. . .] Veres Pétert a »népiesség« áramlata dobta felszínre, s neki, az állítólagos szocialistának, nem volt ereje annak haladásellenes célkitűzéseivel szembeszállni."

54 Gró Lajos írása akár az urbánusok folyóiratában, a Szép Szóban is megjelenhetett volna, aminthogy a Szép Szó kritikusa, Zugligeti-Pintér József Fajvédelem és humanizmus címmel intézett hasonló vádakkal teli nyílt levelet Veres Péterhez.*

5 Az irreális és igazságtalan vádakat Veres Péter a kommunista Gondolatban utasította vissza (ZugligetiPintér József és más humanisták címére).

56 A Gondolat korábban részleteket közölt a Számadásból ^ Az olvasó tán sokallja e látszólagos kitérőt, azonban enélkül nehezen érthetnénk meg Kassák Lajos Móricz Zsigmondnak címzett ódzkodását a falukutató íróktól és különösen Veres Pétertől, kivel a Kelet Népéhen vitázik majd a munkásirodalomról.