Csaplár Ferenc szerk.: Magam törvénye szerint. Tanulmányok és dokumentumok Kassák Lajos születésének századik évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzsák Közművelődési Kiadó, Budapest, 1987)

Tanulmányok - Szabó György: Az „expresszív dinamizmus" megjelenése Kassák fiatalkori költészetében

szocialista költőcsoport egy másik tagját, Gyagyovszky Emilt a Népszava konzervatívjai részéről még 1912-ben is az a vád éri, hogy jambusban ír, s nem alkalmazza a magyaros, hangsúlyos népdalformát, pedig „proletárköltő".

17 Mindenesetre a Független Magyarország egyik 1910-es számában — valószínűleg ugyancsak Pogány Béla tollából — olyan jegyzet jelenik meg a szocializmus és a művészet viszonyáról, mely megpróbálja oldani „a szocialista tömegnek a művészi törekvésekkel való látszólagos antagonizmusát", hiszen a szerző ismer munkásokat, akik „betéve tudják Ady Endre legjobb verseit". De azt is reményt keltőnek mondja, hogy „maga a munkástársadalom is termelt írókat, művészeket. Ott van első hajtásnak az azóta elnyűtt és konzervatívságával fuldokló Csizmadia Sándor, és ott van a legfrissebb bimbó, a sok reményre jogosult fiatal vasmunkás, Kassák Lajos."

18 Ne feledjük: az előbb bemutatott verseket író és még nem avantgardista Kassák Lajosról van szó! Ha a színre lépés pillanatának szellemi pozícióit nézzük annál a két személynél, aki hamarosan a költői nyelv tudatos vagy ösztönös megújítására tesz majd kísérletet, mégpedig az expresszív dinamizmus irányába, azt fogjuk találni, hogy mind a magyar Kassák Lajos, mind pedig a futurizmus létrehozója, Marinetti voltaképpen azonos, késő szimbolista poétikából indul, ám a másféle közeg másmilyen pályaképet jelöl ki. Marinetti alapító kiáltványa, mely 1909. február 20-án jelent meg a Le Figaróban, bevezetőjében félreérthetetlenül a késő szimbolizmus világára utal: az „áttört, sárgaréz kupolájú mecsetlámpák" alatt, „dúsgazdag keleti szőnyegek" szecessziójában születik, ahol — ha e valóságos-képletes szalonba egyáltalán beengedik — borús nyugtalanságával akár Kassák is otthonosan bolyonghatott volna. És amikor ez a kiáltvány a világ arcába hajított kihívást,

sa veszély szeretetét, a bátorság, a vakmerőség és lázadás poézisét, a sebesség vallását hirdeti meg, végtére is a Halál kihívásának kiáltványa, a halálé, mely „minden kanyarban" megelőzi a végzetet gúnyoló autósokat, ahogy kimenekülnek „a bölcsességből, ebből a borzalmas odúból", és az Ismeretlen táplálékául adják magukat, hogy „a Képtelenség mély kútját kitöltsék".

19 E kiáltvány létértelmezése nem idegen Kassákétól. Hiszen ez ugyanaz a „részeg pásztoróra", ugyanaz a „lélek-temetés", ami Kassáknak a kiáltvánnyal szinte egyidejűleg publikált versében már megnyilatkozik, s évekig jelen lesz. Még ha a kitörés gondolata mindabból, amit egyik akkori versében „megdőlt hiteknek" és „eszme-orgiáknak" hív,

20 nem sárgaréz kupolájú lámpák, hanem a „sárgakupolás csontfalak megett" merül is fel, azaz lázadásra kész koponyájában. Párhuzam, sőt szellemi rokonság mutatkozik e kitörésvágy költői mitológiájában is: Üdvözlégy, Lucifer, átkos pártütő! Magas színedhez ma hozsannát zengek, Egy satnya, vértelen világ helyett. Ők kopott lelkűek, tunyák, betegek. De énhozzám Te állsz a legközelebb, Te világítsz elém az éjszakába — És forralod a vérem, a velőm, Hogy ne legyek a régi mása.