Csaplár Ferenc szerk.: Magam törvénye szerint. Tanulmányok és dokumentumok Kassák Lajos születésének századik évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzsák Közművelődési Kiadó, Budapest, 1987)

Tanulmányok - Tasi József: Kassák és Móricz Zsigmond

Talán fölösleges hangsúlyoznunk, hogy Móricz írása a fehérterror idején, az ellenforradalmi rendszer konszolidálódása előtt jelent meg. Úgy véljük, egy ilyen nagyon is átlátszó kritika közreadása az akkori Budapesten nem csekélyebb bátorságra vall, mint akár a legleleplezőbb riporté — Bécsben. Szemlézzük tehát Kassák Lajos „Világirodalom felé" című vitacikkét, mely a Bécsi Magyar Újság 1921. január 27-i számában jelent meg, a következő szerkesztői megjegyzéssel: „Szívesen közöljük a kitűnő költő e kritikai írását, ha véleményeivel nem is minden ponton értünk egyet." Kassák ismerteti Móricz tanulmányának megjelenési adatait és szövegkörnyezetét, majd kardot ragad: „Az embernek hirtelen kedve kerekedik szamárpatkóval kirúgni a világ oldalát. Hit és igényesség milyen messze kószál a magyar tájtól. És valóban harmincéves korán túl minden magyar tehetségnek rohadón a sárba kell hullania? Ez a magyar sorsszerűség megsokszorozva áll az úgynevezett modern generációra. Amíg a múltnak akadt egy-egy Vajda Jánosa vagy Komjáthyja, addig a Nyugat csoportja egyetlen igazi alkotó karaktert sem termelt ki magából." Ady Endre sem kivétel: „Utolsó éveiben már ő is antiszemitának és Milotay rokonának kukorította szét magát." [!] „Kosztolányitól kezdve, Babitson keresztül egészen Móricz Zsigmondig ér a sor. Régi, józanabb pillanataikat már valamennyien levezekelték a kurzus előtt. De úgy látszik, még mindig nincs meg a teljes bűnbocsánat, vagy talán (s ami még rosszabb) már csak úgy megszokásból szólal meg bennük a nagyon mélyre nyelt gramofon." Kassák ezután idézi Móricz cikkének első bekezdését, amelyet így kommentál: „A két esztendő alatt a Károlyi-forradalom, a proletárdiktatúra és a Horthy-kurzus értendő. Hogy a két forradalom alatt milyen szörnyűségeket tapasztalt végig Móricz Zsigmond, azt nem tudjuk, de az tény, hogy az akkori irodalompolitikát-csinálás első soraiból nemigen engedte magát hátrább könyökölni, és az is bizonyos, hogy a kurzussal megáldott csonkamennyországban is láthatott némi förtelmeket Móricz, bárha sok figyelmező idejét rabolhatta el a Nyugat oldalaira versbe szedett pósamagyarkodás. . ." Kassák felrója Móricznak, hogy „a kurzus legvéresebb dühöngése idejében" jónak látta egy hős erdélyi fejedelmeinkről szóló regény beígérését, s azt is, hogy „Goethe egy dalocskájába mélyed bele, amíg darutollas őrültek emberhúsra vadásznak országszerte".

19 Kassák kivonatosan idézett vádjait magában a Bécsi Magyar Újságban utasítja vissza Németh Andor: „Nem lehetünk [. . .] Kassákkal egy véleményen Móricz Zsigmond esetében, aki nem szócsöve senkinek, és nem ágense a kurzusnak. Mindenki tudja, s nem érdemes újból megállapítani, hogy Móricz Zsigmond nem forradalmár. Kassák mondataiból világosan kivehető az is, hogy a Légy jó mindhalálig szerzőjének morális bátorságáról nincs valami magas véleménnyel. Mindez tény, s mint ilyen leszögezhető." (Németh Andornak a továbbiakban érdekes megfigyelései vannak „az aszkéta mezében" fellépő, az esztétikum létjogosultságát csak ,/nagasabb célok szolgálatában" elfogadó Kassákról, aki - mai szóval - az ultrabalos kritikus mezében bírálja Móriczot és Szép Ernőt,

20 ő azonban már nem tartozik tárgyunkhoz, ezért se pro, se kontra nem idézzük.) Némi kajánsággal hadd utaljunk viszont József Attila híres kritikájára Kassák Lajos 35 verséről, ahol a fiatal költő ugyancsak a társadalmi értéket kéri majd számon Móricz bécsi bírálójától.

21