Kelevéz Ágnes szerk.: Mint különös hírmondó. Tanulmányok, dokumentumok Babits Mihály születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1983)

TANULMÁNYOK - Csaplár Ferenc: Babits és Kassák. Függelék: Babits Mihály: Válasz Kassák Lajosnak és Császár Elemérnek

azoknak iparkodik lapjában helyet adni, akiket legtehetségesebb íróknak tart — sa kurátor szánhatja-e jó lelkiismerettel a díjakat másnak, mint ugyancsak azoknak, akiket legtehetségesebbeknek tart? És nem akármilyen folyóiratról van szó, hanem arról, mely Adyt és Móriczot adta a magyarságnak.) A többi csakugyan magánügy — legalább az irodalom magánügye. Nem célom itt a vádakra egyenkint felelni: ezt más helyre tartom fenn. Csak még egy szót azoknak, akik az alapító végakaratának meghamisításával vádolnak. Baumgarten Ferenc engem bízott meg e végakarat teljesítésével. Ezt nyilván azért tette, mert az én ízlésemben bízott, s az én állásfoglalásommal tudta magát azonosítani. Nem Császár Ferencével [sic!] és nem Kassák Lajoséval. Semmi joga Császár Ferencnek vagy Kassák Lajosnak azt hinni, hogy ők jobban érthetik és képviselhetik az „alapító intencióit", mint én. Nekem azonban nemcsak jogom, hanem kötelességem is a saját ízlésem szerint eljárni, a saját ítéletemet követni. Ezt tettem, meghallgatva híven és hálásan minden illetékes véleményt, és aztán vállalva a teljes felelősséget. Óh jaj szegény halott, bocsásd meg nekem, hogy szót vesztegettem erre a sok ostobaságra. Szép műved ellen már policájért kiáltanak: amivel nálunk sokan szeretnék elintézni a Szellem ügyeit. A tanár úr úgy viselkedik mint egy diák; mert árulkodik a Fő-tanár úrhoz, a Miniszterhez. A Miniszter kitűnő ember, s tudja mi a Törvény és mi a Kultúra. A tanár úrnak pedig ezt üzenem: hiába tessékel engem balra, attól ő nem lesz jobb.