Kelevéz Ágnes szerk.: Mint különös hírmondó. Tanulmányok, dokumentumok Babits Mihály születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1983)
TANULMÁNYOK - Ambrus Katalin: Babits Balassi-képe. Függelék: Babits Mihály: Balassa
amikor lemondva tán fájó nosztalgiával, de a véglegesség tiszta érzésével, lemondva a régi istenekről, Nyugat felé, a kereszténység felé fordították lelküket, irodalmunk fejlődését is oly úton indították el, amelyen nem volt visszatérés. S azóta a magyar lélek együtt érez és él, szenved, vonaglik a Nyugat lelkével, úgy követve annak szellemi áramlatait, mint ahogy a legkisebb fa is arra hajlik a szélben, amerre a nagyok. Ám a régi istenek makacsok voltak, s első bosszújuk a magyar középkor szellemi meddősége. A magyar híven és elszántan ölti magára a keresztény csuhát; utánacsinálja a szenteknek önsanyargatásait, utánaálmodja a misztikusok álmait — de mindezt inkább egy neophyta engedelmes buzgalmával, önmegadásával, elhatározott nagy akaratával, mintsem ösztönös és mélyről lobbant tűzzel, inkább tudatos alkalmazkodással, mint elragadott spontánsággal. A nagy lírát pedig nem a józan alkalmazkodás, hanem éppen az elragadtatott spontánság szüli. Ama régi istenek a Természet istenei voltak; s a magyarság hiába iparkodott teljes jóhiszemmel beleélni magát oly világnézetbe, mely a Természet megvetését, sőt megtagadását hirdette. Az európai magyar kultúra gyümölcsei csak akkor hajthattak ki, mikor maga a nyugati lélek is visszatért a Természet csillogó és édes forrásaihoz. S így történt. Mikor jött a nagy európai föllélegzés, a renaissance, a magyar az elsők egyike, akik hosszú és mély lélegzetet vesznek, a Nagy Lélegzetet, mely egy reflex önkénytelenségével váltja ki önmagát egyik néptől a másikig. A Balassa lélegzete volt ez, a gyönyörű mezőkön: az első magyar költői egyéniség jelent meg a földön. S ez volt az igazi magyar renaissance: nem valamiképp akart majmolás, nem az udvar renaissance-ának pünkösdi királysága, a Mátyás király olasz művészektől és humanistáktól nyüzsgő palotáinak efemer ragyogása, amit oly hamar kioltott a török hódítás. De semmiféle vihar nem olthatta ki a lángot, ami végre megfogant a magyar lélekben — íme, ez a legrégibb magyar poéta, a magyar renaissance igazi reprezentatív man-je már a sötét harcok idején élt, s a barbárság elleni küzdelemben esett el, itt Esztergom várában, háromszázegynéhány évvel ezelőtt. Idézzük őt, ezt a magyar Villont, ahogy nevezik, élet- és természetszeretetével, pompa- és színkedvelésével, erőszakos, nagyúri vérével — ahogyan első látásra föltűnik, gőgös és kalandos száműzött, rablólovag és csavargó. Őbenne támadtak föl a régi istenek, s benne békültek ki a Nyugat új isteneivel. Mert vad harcos volt és művelt költő és európai szellem és magyar lélek. Harcai és gáláns szerelmei között, és lova mellett a füvön fektében, olasz és latin renaissance költőket olvasott, s Nyugat e hangjai fölszabadították benne Kelet meleg fantáziáját és indulatait, melyeket fajában épp e Nyugat vallása oly sokáig elnyomott és némaságra ítélt. így lett ő művészi és európai magasságra emelője a virág énekeknek, a régi magyarság e pogány szerelmi és természeti lírájának. Keleti képgazdagság s bibliai párhuzamosság jellemzi ezt a lírát, mely a nép elnyomott.és elnyomhatatlan mélyeiből eredve, fölhatott és iskolát csinált a legmagasabb körökben, a hatalmas oligarchák kastélyaiban. Ezekkel a szavakkal foglaltam össze a Balassa jelentőségét és hatását, mikor nemrég egy párisi folyóirat fölkért, hogy rövid cikkben ismertessem meg a magyar irodalom főbb alakjait és áramlatait a francia közönséggel. 51 Ha a költő emberi alakját is meg akartam volna rajzolni, nem kevésbé fényes képet fest51 Babits Tanulmány a magyar irodalomról című művére utal, melyet a Revue Mondiale felkérésére írt. Nyugat 1927. II. 431—444. 1. De átvett részleteket Magyar irodalom című 1913-as tanulmányából is. In: Esszék, tanulmányok I. k. 359—420. 1.
