Kelevéz Ágnes szerk.: Mint különös hírmondó. Tanulmányok, dokumentumok Babits Mihály születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1983)

TANULMÁNYOK - Ambrus Katalin: Babits Balassi-képe. Függelék: Babits Mihály: Balassa

Szent István volt".

5 A „magyar jellem" egyik alapvető tulajdonsága a józanság, ez tette a történelem sodrában a nemzetet túlélővé,

6 minden hatáshoz józanul alkalmazkodóvá, hiszen már a középkor nagy vallási extázisa is megszűrten jelentkezik Magyarországon. Gondolatai ezen a ponton Riedl Frigyes eszmeköréhez kapcsolhatók. „A magyar középkorban kevesebb a vallásos láng, kevesebb a rajongás, kevesebb a türelmetlenség, mint nyugaton. A magyar népben minden időben valami tartózkodó józanság nyilatkozik." — írja Riedl.

7 Am Babits a gondolatot továbbfejlesztve nem csupán a magyar meggondoltsággal magyarázza Nyugat hatásának védekezve-befogadását, hanem kulturális és történelmi-politikai befolyást kettéválasztva fogalmazza meg a magyar józanság létjogosultságát. „A magyar, keleti nép nyugati kultúrával, Kelet és Nyugat közt állandóan egyensúlyozódni kénytelen, s ez okozza szellemének örökös instabilitását [. ..] E helyzet annyiban rendkívüli és ellentmondásos, hogy nemzetiségünket ugyanonnan érték egyre a legveszélyesebb támadások, ahonnan kultúránkat kaptuk: tudniillik Nyugatról."

8 Visszatérő tragikus példázata a politikus Zrínyi sorsa, aki Nyugat védője és apostola s mégis Nyugat értetlenségén s közönyén szenved folyton hajótörést.

9 Zrínyi azonban, mint minden magyar író: „Nyugat élő követe a zajgó Keleten",

10 s ez a küldetés-tudat, mit Babits hangsúlyoz a magyar irodalom kezdeteitől, jellemzi maga és nemzedéke magatartását is. Zrínyi életútja Babits értelmezésében jelképpé válik, de nem csupán a hazai viszonyok között botladozó vele egyívásúak jelképévé,

11 hanem egyszerre példáz XVII. századi és korfeletti — éppen mert folyamatosan jelenlévő „minta" a magyar történelemben — tragikusan magyar politikai- és sorstragédiát. De Zrínyi művészete, a XVII. századi beérés, a nagy eposz: „modern tárgyú és magyar, valódi kvintesszenciájává lett a nyugat eposz legősibb és legnemesebb hagyományainak",

12 s egyben termékenyítő hatást gyakorolt az irodalmi utókorra. Bár hatása nem mutatkozik azonnal, századok elmúlása kell igazi méltánylásához, hiszen az irodalmi élet fejletlensége, az irodalmi közvélemény hiánya miatt a könnyebb Gyöngyösi kerül felszínre, lesz utánozandó és utánozható példává. Az ifjú Vörösmarty munkásságában megtalálható „zrínyies" vonások viszont bizonyítják az eposzteremtő sugárzását: stílus szempontjából — „Zrínyiben keleti színekre nyer ösztönzést",

13 de tanul a praktikus, politikus Zrínyitől is.

14 Vergilius, Tasso, Zrínyi, Vörösmarty — összekapcsolásukkal Babits kétfajta folyamatosságot foglal egységbe. Egy nemzet felettit, az európai kultúra nagy egységében jelentkező hatásrendszert, mert a magyar irodalom szerves része az európai kultúrának; és egy nemzeten belülit. Tehát nemcsak az egyidejűség elve szerint illeszti be az európai irodalom történetébe a magyar irodalom jelenségeit,

15 hiszen Machiavelliről szólva sem mulasztja el nyomatékosítani: „finom és mély elemzéseiből egy új politikai irodalom hajtott ki, melynek egyik nagyja a magyar Zrínyi."

16 5 Babits Mihály: A Nyugat régen és most. In: Arcképek és tanulmányok. (Szerk. : Gál István) Bp.. 1977. 111—112. 1. 8 Vö. Babits Mihály: A magyar jellemről. In: Esszék tanulmányok II. k. 648. 1. 7 Riedl Frigyes: A magyar irodalom főirányai. Bp. (é .n.), 27. 1. 8 Babits Mihály: Magyar irodalom. In: Esszék, tanulmányok I. k. 384. 1. 9 Vö. Babits Mihály: Egy történeti regény 1920-ból. In: Esszék, tanulmányok I. k. 698. 1. 10 Babits Mihály: Magyar irodalom. I. m. 369. 1. 11 Vö. Kardos Pál: i. m. 293. 1. 12 Babits Mihály: Magyar irodalom. I. m. 370. 1. 13 Babits Mihály: Az ifjú Vörösmarty. In: Esszék, tanulmányok I. k. 219. 1. 14 Vö. uo. 217. 1. 15 Vö. Kardos Pál: i. m. 293. 1. 10 Babits Mihály: Az európai irodalom története. Bp., 1979. 153. 1.