Kelevéz Ágnes szerk.: Mint különös hírmondó. Tanulmányok, dokumentumok Babits Mihály születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1983)

TANULMÁNYOK - Nemes Nagy Ágnes: Alany és tárgy

emelkedő repülőgépről fényképezné a vidéket: egyre táguló körökben látjuk a világ képeit. A költő szobájából indulunk: vagy otthon ülhetsz barna, bús szobádban, vagy kávéházban bámészan vigyázd, hogy gyújtják sorban a napfényű gázt; vagy.. . és következik az esti, kutyás séta képe, az országút, a hajó, a vonat, az idegen város, amelyben állj meg a sarkokon figyelni restül a távol utcák hosszú fonalát, az utcalángok kettős vonalát; itt egyszerre megáll a filmfelvevőgép. Nem fog be újabb és újabb tájakat, távoli földrészeket, hanem hirtelen közelképet mutat: vagy épp a vízi városban, a Riván, hol lángot apróz matt opáltükör — megérkeztünk Velencébe. A vers további része — hogy úgy mondjuk — Velencében játszódik. Az emberi, a személyes, sőt a nemzeti múltnak az élménye (Zrínyi-emlék) az olasz vízi városban érte utói igen sokrétűen a költőt, s verse időben is kiszélesedik, úgy, ahogy előbb térben szélesedett. merengj a messze múltba visszaríván, melynek emléke édesen gyötör, elmúlt korodba, mely miként a bűvös lámpának képe, van is már, de nincs is, melynek emléke sohse lehet hűvös, melynek emléke teher is, de kincs is . . . A vers zárórészéhez érkeztünk. Olt, Velencében teszi fel az esti kérdést a költő: ez a sok szépség mind mire való? A zárórész ennek a kérdésnek a részletezése, új és új oldaláról való felmutatása. A ritmus felgyorsul; a sok kis kérdőmondat egyre drámaibbá teszi a végkifejletet, de ugyanakkor a részletezés hömpölygését is megtartja, bőségesen és pompásan sorolva a világ képeit. A versbeli mozgás csodája ez a zárórész; mintha azt mondanánk valakiről, hogy: lassan siet. miért a dombok és miért a lombok s a tenger, melybe nem vet magvető? minek az árok, minek az apályok s a felhők e bús Danaida-lányok s a nap, ez égő szizifuszi kő?