Kelevéz Ágnes szerk.: Mint különös hírmondó. Tanulmányok, dokumentumok Babits Mihály születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1983)

DOKUMENTUMOK - Illyés Gyula levelei Babits Mihályhoz (A bevezetést írta, a leveleket válogatta, a jegyzeteket készítette: Téglás János)

szolgáljuk, ha a jóisten módot ad rá. Ezzel zárom is soraimat, kívánok jó egészséget mindnyájunknak, szerető hívetek Illyés Gyula 30. [1935] Kedves Ilonka, írói impassibilitásom bár tiltja, hogy kritikára — akár jóra, akár rosszra — reagáljak, ám esendő emberi mivoltomat nem tudom meggátolni, hogy ne köszönje meg kedvességedet. Igen jól esett neki, a nyomorultnak. Mihály cikke remekül keveri a hullámokat; zajgásuk bizonyára elhat hozzátok is. De úgy szép, ha zajlik! — vélem én egyelőre a közmondással. Mindnyájatokat szeretettel üdvözlünk s várunk Gyula 31. [1935] Drága Gyuszikám! Én mögöttem ugyan még nincs túlságos sok sikerrel terhes múlt, de már én is voltam abban a helyzetben, hogy egy-egy kritikában a szeretet jelét valahogy jól esett volna megköszönni — ennélfogva én is leírtam már egy-kétszer azt a marhaságot, amit Te Drágám, arról is bizonyos írói impassibilitásról! Egyébként nagyon örültem levelednek, s annak is, hogy nagy drukkok közt írásomat se jó, se rossz bírálatnak nem minősítetted, hanem úgy vetted, ahogy szánva volt: őszinte igaz szeretet jelének. A Kicsikét sokszor csókolom, sajnos, házunkból lassanként már hazaver a rossz idő, nagyon-nagyon sajnáljuk, hogy idei újításainkat volt szívetek nem megnézni! Szeretettel üdvözöllek Ilonka 32. [1935. szeptember] Kedves Ilonka. Kedves Mihály, örültem, hogy tetszett a cikk. Élőszóval még tudnék egyetmást hozzáfűzni, főleg a végéhez. Helyedben, ha másként nem, időtöltésül belefognék a folytatásba — hangnem, szerkezet, ábrázolási mód, szemlélet, minden kész; ha naponta csak egy oldalt írsz, annyi erővel, mint egy virág öntözése, észrevétlenül, a talajból és a levegőből felnő egy remekmű. Nem látnád, hogy mit fogtál meg, mit fedeztél fel? Előtted a téglarakás és az építési rajz, előtted van már az első emelet is — ha diktátor volnék, erővel kényszerítenélek, hogy tovább rakd, amit elkezdtél, hisz a munka lényegét már elvégezted! Hogy mi való és mi tetszik egy kornak, az engem sem érdekel különösebben, de ez a mű véletlenül a kor anyagából épül s bizonyos, hogy emiatt a kor is rábámulna — nagy sikere lenne. Elárultad, hogy a feladat a te válladon nyugszik; azt mondhatnám, hogy már felelsz is érte. Én eddig csak csetlettem-botlottam az irodalom körül, komolyan nem nagyon vettem. Most látom, hogy mit jelent; — tudod, nem szoktam nagy szavakat használni —, de ezen a nyáron jöttem rá, mi a szerepe; úgy érzem, most lettem író. „Nagy terveim" persze nincsenek, csak elhatározásom és szemléle-