Kelevéz Ágnes szerk.: Mint különös hírmondó. Tanulmányok, dokumentumok Babits Mihály születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1983)
DOKUMENTUMOK - Babits irodalomelméletének öt egyetemi előadása Szabó Lőrinc lejegyzésében (1919. május 7., 8., 12., 14. és 15.)
tainak egy részére fútt kell megelőző gondolatait vagy legalább is:/ Taine-től függetlenül jutott, — például amikor Arany Zrínyi és Tasso szembeállításánál olyan nagy momentumnak tartja a faji momentumot, amely — amint nagyobb egyéniség megmutatkozik — tulajdonképpen miliő különbségre vezethető viszsza, amely Tassót — mint ahogy a Szondi két apródjánál látjuk — szembe állítja Zrínyivel, a kemény magyar hadvezérrel, és azt a faji, neveltetési és miliő különbséget, amely a kettő élete, Arany János fel tudta használni műveik különbségének magyarázatául. Tulajdonképpen Arany már Taine módszerét alkalmazza. Gondoljunk az irodalmi karcolatok között megjelent kis kritikájára, báró Orczy Lőrincről. Ez a kis igénytelen cikk úgy kezdődik, hogy leírta Arany a régi Orczy-kertet, vagy azt a hangulatot, amely ennek a kertnek látásakor ébred az emberben, azokat a miliőket, amelyek az ember képzeletében asszociálódnak ehhez a tájrészlethez. Azt mondta, hogy ahol ezeket a tájakat látja az ember, ott már nem lehet messze a bugaci csárda, amit megénekelt Orczy. S aztán úgy tűnik neki, hogy ebben a kertben látja kialakulni a régi magyar költő képét, Orczy Lőrincet: kis kopasz embert, kurta dolmányban (Vhomme visible), és így itt is a miliőből mindenesetre megpróbálta rekonstruálni a költő alakját. Ha így a magyar kritika már eleve olyan vágányokon indult el, amelyek a Taine-féle felfogás felvételére alkalmassá tették, akkor nem csodálkozhatunk, hogy Taine hatása olyan korszakos volt a magyar kritikára. Ezt ugyan nem látjuk Gyulainál, aki bármennyire is előnyt adott a modern realizmus irányának az élethűségre irányuló kritikáiban, mégis egészen a régi formalitású kritika embere volt, nem genetikus szempontokat keresett az irodalomban, nem az irodalom változó voltát tekintette, minden művére ugyanzat a szempontot alkalmazta: az élethűség szempontját, és ez teljesen idegen volt a Taine szellemétől, amelynek fő gondolata, a genetikus gondolat. Mindez nagyobb hatással volt Péterfy Jenőre, akinek örökös vívódása Taine gondolataival, végigvonul egész működésén. Péterfynek nem volt rokonszenves Taine mechanikus felfogása, mely a szellem jelenségeit mint egyszerű mechanizmus jelenségeit fogta fel, de legalábbis mélyen hatottak rá, mert ugyan nem voltak rokonszenvesek, de mégis igazaknak látszottak, hiszen ő volt az, aki a keserű igazságot szinte jobban szerette, mint a neki rokonszenves igazságokat. Így egész kritikai működésén végigvonul az a vívódás, amellyel Taine-t követi, kritizálja és folyton küzd vele. Akárcsak Riedl Frigyes egész kritikai működésén érezhető Taine hatása, de érezhető Beöthy Zsolt működésén, és általában az egész magyar kritikán, amely a nemzeti szempontot tűzte zászlajára. A nemzeti szempontú kritika az önmaga doktriner alátámasztását, elméleti alábástyázását Taine elméletében vélte megtalálni. Ha a faj, a miliő fontos változtatói az irodalomnak, akkor nyilvánvaló, hogy a nemzeti szempont az egyedül helyes szempont az irodalomban. Ilyenformán Taine kritikája a legsovinisztább magyar kritikusoknak a legkellemesebb lehetett, és hozzájárult ehhez Taine kijelentésének megvesztegető könnyűsége, mely nemcsak a tudósok között, hanem a közönség és a tanulók között Taine gondolatait könnyen és szélesen elterjesztette. Ha pedig most Taine felfogásának kritikáját próbáljuk adni, jól tudjuk azt, hogy Magyarországon egészen szokatlan dolgot cselekszünk, és kissé talán itt-ott szembe fogunk helyezkedni az eddigi felfogással. Mi ebben a kritikában foglalnánk össze röviden Taine gondolatát.
