Kelevéz Ágnes szerk.: Mint különös hírmondó. Tanulmányok, dokumentumok Babits Mihály születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1983)

DOKUMENTUMOK - Babits irodalomelméletének öt egyetemi előadása Szabó Lőrinc lejegyzésében (1919. május 7., 8., 12., 14. és 15.)

— emlékezik vissza Kardos Pál,

6 aki elsőéves bölcsészhallgatóként maga is ott ült ezeken az órákon. Szabó Lőrinc asszisztensként tartotta fenn a rendet, az ő feladata volt többek közt, hogy az Ady-szeminárium hallgatóinak létszámát százra korlátozza. ,,Akkor — emlékszik másutt Kardos Pál — híre sem volt a bölcsészkaron tanársegédnek, adjunktusnak. A professzornak — mai nyelven szólva — társadalmi munkában segített egy-egy kiválóbb vagy törekvőbb hallgató. Babitsnak Szabó Lőrinc."

7 A tizenkilenc éves fiatalember, akiben Babits „felismerte kivételes tehetségét, maga mellé vette, majd barátságába fogadta",

8 egy csapásra a forrongó és lelkes egyetemi élet egyik fontos szereplője lett, és Babits előadásainak lehető legpontosabb lejegyzésére törekedett. Szabó Lőrinc a Babits Emlékkönyvben írott tanulmányában utal az egyetemi előadások lejegyzésére. „Esztétikájának kiegészítéséül, sőt teljes kiépítéséül egyetemi irodalomelméleti előadásait jegyzetekből összeállítani: rendkívül fontos feladat lesz egy bölcsebb és türelmesebb jövőnek."

9 Szabó Lőrinc igen jó gyorsíró volt, a Gabelsberger gyorsírási rendszer magyar átültetését tanulta. A Gabelsberger—Markovits-féle gyorsírási tankönyv újabb kiadásaiban található módosításokat, újításokat, továbbképzéseket ismerte és használta is. Nemcsak a magyar szöveget, hanem a német, angol, francia és görög szöveget is beszédíró fokon írta ezzel a magyar rendszerrel. Ezekben a jegyzeteiben is tapasztalható ez, az idegen nyelvű kifejezéseket, idézeteket pontosan írta. Az először előforduló, kevésbé ismert idegen szavakat, neveket betűvel írta ki, később azokat is fonetikusan jegyezte le, például l'homme invisible — lom envis, Chateaubriand — satobr, Rousseau — ruszo stb. Az idegen személyneveket néha aláhúzással jelölte. Az áttételnél nehézséget jelentett, hogy a gyakrabban előforduló kifejezéseket mindig erősebben rövidítette, néha — és nemcsak az ismétlődő rövidítéséknél — csak a kezdő és véghangot jelölte; máskor pedig két-három-négy önálló szót is egybeírt, hogy megszakításokkal ne lassítsa írását. Egybeírta például Arany János, Orczy Lőrinc, Walter Scott, Mikes Kelemen nevét, de két szóba írta meta fora, ana logia, ana lizis stb., stb. Gyakran, szintén a sietség miatt egy-egy szó feljebb, vagy sor alá került, — ez pedig a gyorsírás szabályai szerint más pozíciót jelent, más magánhangzók jelölését, például: gyakori — gyökere. így több olvasata, félreértelmezési buktatója mutatkozott a gyorsírási szövegnek. A gyorsírásos feljegyzések áttétele olyan szempontból is nehézséget jelentett, hogy a Szabó Lőrinc által használt Gabelsberger—Markovits-féle gyorsírást, amelynek oktatása 1920-ban szűnt meg, ma már szinte senki sem ismeri. (Dr. Gergely Pál, aki a Tiszatájban közölt négy előadás szövegét áttette, már nem él.) Schelken Pálma gyorsírás-szakértő Babits Mihály egyetemi előadásainak áttétele érdekében sajátította el a régen nem használt gyorsírási rendszert. Szabó Lőrinc a sebes írás következtében néha torzított. Néha a mondatvégi pontokat és gyakrabban a mondatközi vesszőket nem tette ki, bekezdéseket ritkán jelölt; így utólag értelem szerint történt a mondatok és a szöveg tagolása. A gyorsírás jellegéből adódó téves értelmezéseket — melyek a Tiszatájban közölt szövegben előfordulnak — oly módon igyekeztünk kikerülni, hogy a gyorsírás-szakértő és a szöveggondozók, hármasban, szoros szövegolvasást és 6 Kardos Pál: Babits Mihály. Bp., 1972. 241. 1. 7 Kardos Pál: szabó Lőrinccel a forradalmak idején. In: Érlelő diákévek. 124. 1. 8 Békés István: Kapcsolataim Szabó Lőrinccel 1918—1920 körül. In: Érlelő diákévek. 124. 1. 9 Szabó Lőrinc: Babits, a költő. In: Babits Emlékkönyv. (Szerk.: Illyés Gyula) Bp., 1941. 15. 1.