Kelevéz Ágnes szerk.: Mint különös hírmondó. Tanulmányok, dokumentumok Babits Mihály születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1983)
TANULMÁNYOK - Mikó Krisztina: A nemzedéki kérdés vitája (Kettős portré Babitsról és Halász Gáborról)
regénye lett, mely időben jóval megelőzte a mítosz, a csoda és a realizmus teoretikus párbajait. E mű került tehát Halász Gábornak a regényíró Babitsról készített elemzése középpontjába, s épp akkor, amikor eddigi munkássága és személyisége legjelentősebb fordulatához érkezett el. A regényeinek hősévé váló Babitsot értékelve jutott Halász Gábori arra a felismerésre, hogy Babits számára ez a műfaj is az értékőrzés pozíciója volt: akkor ragaszkodott legmakacsabban eszményeihez, amikor a műfaj formahatárai a líráéhoz hasonlóan oldódtak fel. Klasszikus regényszerkesztése tehát hiányt pótolt, személyisége közvetítésével végzett önvizsgálata pedig egy alapjában XVIII. századi történésregényen iskolázott sajátos magyar realizmus-formának a nyugat-európai regény tradícióitól eltérő kelet-közép-európai létét bizonyította. A Halálfiai tehát jóval több volt a középosztály széthullásának regényénél: az évszázados cselekvésképtelenségéből következő, Babits által már 1913-ban képzeletbeli óceánjárásoknak nevezett elmélkedő hajlam nemzeti sajátosságként értékelésével 26 a magyar realista regény sajátos típusát teremtette meg. Ezt pedig épp a társadalom betegségeinek feltérképezése helyetti szimptoma-elemzés különbsége kapcsolta be „egyenrangú félként" a realista regény európai vonulatába. Az egyéniségét faggató Babits kifejezési formájává lett regényt Halász Gábor a nagy vita utáni nagy találkozás műfajának tekintette. Láthattuk azonban, hogy kettejük ízlésformájának önarcképe a nemzedéki kérdés vitája óta fokozatosan közelített egymáshoz, s az olvasó közös portréjában találkozott is. 27 Az európai irodalom olvasókönyvét irodalomtörténetének — tehát kettejük neuralgikus pontjának — illusztrálásához készíttetendő szöveggyűjteménynek szánta Babits 1936-ban, Halász Gábor igen sokoldalú segítségével. Neki pedig — mint erre hat esztendővel későbbi, utolsó Babits-tanulmányában is utalt — ez a művek közvetítésével létrejött találkozás egyik legnagyobb élménye lett. Erre emlékezett vissza, s Babitsról szólva utoljára ezt ismételte meg, nem csupán Gál István Babits és az angol irodalom címmel (1942) írott disszertációjának elemzése ürügyén, hanem, és úgy tűnik, elsősorban Babits és önmaga baráttá vált élmény könyvtárának összekötő erejét bizonyítva. Ezt idézte újra Halász Gábor Az angol irodalom kincsesházának összeállításakor éppúgy, mint Évfordulóra, Babits halálának évfordulójára írott megemlékezésében, nemzedéki számvetését már nem csupán elődeivel és önmagával, hanem utódaival is megvívva. A „köztes helyzetben" végzett örökségvizsgálat egy megalkuvás nélküli magatartás és abszolutum-igény, énvállalás és újat kereső kíváncsiság, haláltudat és békevágy szintézisét állította szembe nemzedéke szubjektivitást és tárgyilagosságot egyeztető törekvéseivel. És remélte, hogy „a nemzedék, amelyikben volt tehetség műve folytatására, elég erős lesz magatartása megőrzésére is". 28 1942-ben, amikor a „boxbajnok" már nemcsak kísértett, de szét is verte Európa szellemi egységének javát, s amikor nemsokára már Halász Gábor is „a kínoknak eleven, süket és forró sötétjébe szállt". 28 Vö. Babits Mihály: Magyar irodalom. (1913) In: Esszék, tanulmányok I. k. 359—420. 1. 27 Halász Gábor: Babits, az olvasó. (1942) In: Válogatott írásai. 659—GG4. 1. 2S Halász Gábor: Évfordulóra. (1942) In: Válogatott írásai. 632. 1.
