Kelevéz Ágnes szerk.: Mint különös hírmondó. Tanulmányok, dokumentumok Babits Mihály születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1983)
TANULMÁNYOK - Kabdebó Lóránt: A költő és egy szerkesztő (Babits és Balogh József kapcsolata)
támadás után publikálta önvigasztaló zárszóként. 24 Ekkorra a korábbi világnézeti és társadalomszemléleti különbözés után, mindketten ugyanabba a szekértáborba szorultak, már a közös ügy nevében köszönheti meg a költő azt a „tüntető és kitüntető" felmutatást, amellyel személyén keresztül egy nemzet jobb arcát fordítja folyóiratában a szerkesztő a humánum felé. Ami 1938-ban a vállalt közös ügy visszaigazolása volt, az 1943-ra profetikus előrejelzéssé és a német megszállás alatt tragikusan záruló Balogh József-i életút 25 végső vállalásainak szentesítése lett. Igen tisztelt kedves Főszerkesztő Uram! Ebben az órában jutott hozzám a Nouvelle Revue de Hongrie új száma, melynek nagy része az én irodalmi működésemmel foglalkozik. Készületeiről tudomásom volt már kedves Földim és Barátom, Illyés Gyula révén. Most, arríint magam előtt látom, mégis meglep a Hommage megtisztelőén nagy arányaival, és elragad előkelő szépségével. Kritikákat és rólam írt cikkeket én elvileg nem szoktam megköszönni. Minden ily köszönet bántó lehet a kritikusra nézve, aki csak lelkiismeretének sugalmát követte a dicséretben is. De itt, úgy érzem, másról van szó, mint pusztán néhány kritika s irodalmi méltatás közzétételéről. A Nouvelle Revue új számának lapjairól szeretet árad felém, mely hálára kötelez, és nem tűri, hogy némán maradjak. Meg kell mondanom, milyen jól esik ez — mennyire érzem az erőtadó rokonszenv sugárzását — a közt a sok csüggedés közt, mely a magyar írót napjainkban folyton kísérti és környékezi. Meg kell köszönnöm a szerkesztő szép ötletét, a tüntető és kitüntető rámgondolást, a sok törődést és szeretetet, amiről terv és kivitel egyformán tanúskodik. Igaz. és jól tudom, a tüntető ünneplés valójában nem nekem szól, hanem a magyar kultúra szellemének, melyet szolgálok. Mégis lehetetlen elfojtanom bizonyos személyes érzések hangját. Vajha munkásságom ismertetése hozzájárulna ahhoz a nagy célhoz, amit a Nouvelle Revue de Hongrie maga elé tűzött! Ezzel a kívánsággal zárom levelemet, s maradok a régi nagyrabecsüléssel, meleg üdvözleteimet jelentve 1938. június 8. igaz híved és tisztelőd Babits Mihály 24 Balogh József ezt a levelet a Magyar Csillag 1943. február 15-i számában közölte. Ez az egyetlen levél, amelyet másodközlésben idézünk teljes terjedelmében, de a levél mondandója és hangneme feltétlenül indokolja ez esetben a közlést. 5 "' A német megszállás után Balogh József bujkálni kényszerült, a szegedi jezsuitáknál fogták el, és ismeretlen helyen végezték ki a németek.
