Kelevéz Ágnes szerk.: Mint különös hírmondó. Tanulmányok, dokumentumok Babits Mihály születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1983)
TANULMÁNYOK - Kabdebó Lóránt: A költő és egy szerkesztő (Babits és Balogh József kapcsolata)
magában nem tehet és nem tudhat semmit: de e Sugár segítségével megtisztulhat és felemelkedhetik az Istenig, az Epétől a Mézig. Belátta, hogy a tudomány, a Filozófia is csak úgy szállhat, ha az égi Erő ad neki szárnyakat. S megértette, hogy egész élete egy nagy kerülő volt, melyen az Igazsághoz jutott. De nem felesleges kerülő. A rossz a Jó eszköze. Keresztül kellett mennie minden poklon és megtisztulnia minden Purgatóriumban, míg haza érhetett lelkének Paradicsomába, szegény eltévedt ember az Élet erdejéből. Érezte, hogy az emberi tudás és művészet becses vezetője volt e Poklokon és Purgatóriumon át, habár a Paradicsomba csak maga Beatrice vezethette is. Sőt úgy érezte, hogy a pogány Vergiliust, kiben ezt a pusztán emberi tudást és művészetet megszemélyesítve látta, maga Beatrice küldötte útjába, hogy vezesse a Nagy Kerülőn, addig míg majdan maga az Égi Hölgy át nem veszi a vezetést." Viszonylag hosszan idéztem. De minden rövidítés hamisítás lenne. Hiszen ez a személyes ihletésű szöveg egyben a háborúk-forradalmak-ellenforradalmaktrianoni-versaillesi békék utáni világ útkeresőinek elégiája. Mottója lehetne az ezzel egyidőben keletkezett, szintén Dante-ihletésű mű, Németh László Emberi színjátékának, és jelmondata az egy évtizeddel későbbi Sőtér-regénynek, a Fellegjárásnak is. Egy korszak útkeresésének viszonyítási pontjait összegezi ebben a szövegrészben — saját magára vonatkoztatott líraisággal — Babits. Az ellentéteire szakadt világban keresi az egységesítő eszmét, és a csak részleteiben értékelt és felmutatott ember teljes személyiségének megformálására törekszik. Amikor Babits imígyen a teljesség felé tájékozódik, mind a hazai konzervativizmus megújulás-igénye, mind a nemzetközi humanista erők újraszerveződése látszólag hasonló tematikai programot bont ki. A Krisztus-regények és a neokatolicizmus divat ja-vonzása erősödik, és a humanista örökség újraértékelése, a filológiától elhódított literatorizálása következik el. Többféle törekvés egy pontban egyeztethetőnek látszik átmenetileg. Az Ezüstkor, melyet Babits esszékötetcímbe is emel, utóbb egy nemzedék humanista tájékozódásának lesz jelszava. Azé a nemzedéké, amelyet éppen a megreformált konzervativizmus segít tájékozódáshoz jutni a Napkelet, majd a Magyar Szemle hasábjain, de méginkább az elit számára rendszeresített külföldi ösztöndíjak segítségével. Ennek a kultúrpolitikai programnak egyik inspirálója Balogh József volt. Balogh Babits tájékozódásában felfedezte azokat a rokon-elemeket, amelyeket az új nemzedék indításánál hasznosíthat. Persze a történelem azután megfordította az ő eredeti szándékát: Babits tekintélyét, tudását, szuggesztióját is fel akarta használni egy valóban művelt konzervatív elit nevelésére. Csakhogy ezek a fiatalok fokozatosan már egy, a konzervatív keretektől független tájékozottsággal keresték helyüket, és az útkeresés évei és műhelyei után nagyrészben Babits példájára és az ő segítségével illeszkedtek az irodalmi életbe. De már nem a Balogh és köre által remélt szellemi pozíciókba : konzervatív új nemzedék helyett így jön létre a Nyugat harmadik nemzedéke. Ezért tud Babits Nyugatja ennek a nemzedéknek iránytűje lenni, és ezért talál hangot ezekkel a fiatalokkal oly könnyen Babits. Sőt, Kolozsvári Grandpierre Emil egy későbbi esszéje tanúsága szerint, éppen a babitsi mű (az ő esetében a Halálfiai) segíti vissza a hazai valóságba ezt a nemzedéket. 10 Az ideák világából a valóság kereséséhez; Sőtér regénycímeivel: a 19 Kolozsvári Grandpierre Emil: Küzdelem az epikával. Jegyzetek a Halálfiairól. Magyar Csillag 1943. I. k. 581—590. 1. In: Legendák nyomában. Bp., 1959.