Kelevéz Ágnes szerk.: Mint különös hírmondó. Tanulmányok, dokumentumok Babits Mihály születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1983)
TANULMÁNYOK - Kabdebó Lóránt: A költő és egy szerkesztő (Babits és Balogh József kapcsolata)
Ebben az összehasonlításban azonban mintha visszájára fordult volna a korábbi Babits-stílus. A kora-nyugatos együttérzékelés lényege: a régi irodalomban keresni a modern előfutárát-hasonlóját; akkor a mértékadó érték a modernség volt. Most pedig mintha a mégújabb modernséget opponálná: ha olvasói ezeket elfogadják, miért érzik távol a régi értékeket, mondjuk Dantét? Paradox módon az újkonzervatívok által interpretált modernséggel szemben a konzervatív értékekre apellál. De ez a paradoxon csak látszólagos, ugyanis Babits átlátja azt a csapdát is, amely ebben az újkonzervatív ihletésű up to date-modernségben benne foglaltatik. Ez a típusú modernség ugyanis inkább csak a tájékozottság szintjén jelenhet meg ebben a keretben és nem lényegileg: inkább látványos, csillogóan tájékozott modernség ez, mint belső átéltség, ö a tájékozottakat akarja a lényeghez is elvezetni. És ehhez állítja példaként saját Ady-interpretációját, amely éppen a modernség, az igazi, közösségileg hitelesített korszerűség és a személyes megszenvedettség szintézisét mutatja fel: ,,Fontosabb és meggondolni valóbb körülmény világít rá arra, hogy Dante szellemiránya nem lehet avult és idegen a magyar lélek számára. Nemzetünk nagy költői közül épp az, aki a legmodernebb és legizgatóbban eleven mindannyiunk előtt: Ady Endre, igazi méltó testvére a nagy itáliainak. Elsősorban különös szimbolizmusa teszi azzá. Ahogyan ő is egy egységes szimbólumrendszert épít ki; ahogyan az egész világ életének nagy szimbólumává, s maga ez az élet ismét szimbólummá, szimbolikus és végzetes életté válik őnála is . . . Ahogyan ez a líra harccá lesz, mint az élet, nemzeti és emberi küzdelemmé, éppen mert megmarad egyéni lírának." Éppen a Magyar Szemle Társaság felkérésének engedve talált Babits arra alkalmat, hogy szembenézhessen a Magyar Szemle Társaság alakította új nemzedék szellemi tájékozódásával, és látszólag hozzájuk kapcsolódva indítson el egy olyan szellemi-világnézeti folyamatot, amely a harmincas évekre fog beérni, az új nemzedék legjobbjait éppen elválasztva az újkonzervatív pozícióktól. És hogy nemcsak Babits nézett szembe az új konzervativizmusnak ezzel a paradoxiájával, egy fiatalabb író hasonlóan átélt regény-meditációjára utalhatok: Németh László Emberi színjátékára, amely a Babitséhoz hasonló „megkísértésben", a Napkeletben jelent meg, a Dante-füzettel szinte egyidőben. 18 Erről a nézőpontról azután egyszerre más hangsúlyt kaphat a kis Dantefüzet is, és a benne átgondolt-átélt egyetemesség-eszme. Ezúttal nem kívánok kitérni Babits katolicizmusára. A Daníe-füzetben vissza-visszatérő katolikum-eszme ezúttal másfajta összefüggésbe is belekapcsolódik: Babits közösség-szemléletének formáját ölti magára. És ebből a szempontból éppen Az írástudók árulásától a Keresztülkasul az életemen elmélkedő publicisztikájáig feszülő ív pillérét kell benne látnunk. Nem a vallásossághoz kötődik ezáltal, hanem éppen egy sajátos humanista egyetemességhez. Ennek a közösségi eszmének a dialektikus átgondolása éppen a Balogh felkérésére készített művekben történik meg. A nemzetek-feletti és a nemzeti humanista kapcsolódását keresi. Az egyik véglet: az általános, ezt az Amor Sanctus Bevezetésében határozza meg: „A középkori latin himnuszköltészet kétségtlenül nem nemzeti költészet. Érthető, ha az a ma divatos irodalomszemlélet, mely az irodalomnak csupán nemzeti értékeit képes meglátni, s az irodalmi értéket hajlandó a nemzeti értékkel azonosítani, hidegen vagy zavartan áll meg előtte. Ennek a 18 Lásd Németh László: Ember és szerep. Kecskemét, 1934. újrakiadva: Homályból homályba. Életrajzi írások, Bp., 1977.
