Kelevéz Ágnes szerk.: Mint különös hírmondó. Tanulmányok, dokumentumok Babits Mihály születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1983)
TANULMÁNYOK - Csaplár Ferenc: Babits és Kassák. Függelék: Babits Mihály: Válasz Kassák Lajosnak és Császár Elemérnek
lyák énekelnek című művében, melyet mint világszemlélete „megcsiszolt tükrét" adott közre, a lázadás motívumnak az 1918-19-es magyar forradalmak felidézésétől egy újabb forradalom ábrázolásáig történő végigvitelével azt a meggyőződést fejezte ki, amit annakidején Babits is az In Horatiumhan, nevezetesen, hogy a valóság lényege az állandó mozgás, az „örök forradalom". A lázadás és a teremtő tevékenység motívumának Babitsnál látható összekapcsolását a forradalmak idején írt versei után az 1922-ben megfogalmazott „romboljatok, hogy építhessetek, és építsetek, hogy győzhessetek" jelszóval a programadás szintjén is megvalósította. A rombolás és az építés közvetlen összekapcsolása és a forradalmár magatartás kifejezésére történő szerepeltetése Kassák konstruktivista korszakának jellegzetes vonásává vált. Ezt az összekapcsolást dokumentálta, mikor Moholy-Nagy Lászlóval közösen létrehozott antológiájában, az 1922-ben megjelent Űj művészek könyvéhen felsorakoztatta „a rombolók legenergikusabbjait és az építők legfanatikusabbjait". Ezen az összekapcsoláson, a két motívum együtt szerepeltetésén alapult 1920 után saját képzőművészeti munkássága is. 7 A költő, a teoretikus és a képzőművész Kassák e jellegzetességeinek kialakulásában végül is nem a Babits költészetével való találkozásnak volt döntő szerepe. A fiatal Babits által kifejezett költői program fő elemeinek Kassák munkásságában való tovább élése azt jelzi, hogy Kassák Babitsnak a korabeli társadalmi és költői normák elleni lázadásában olyan magatartásra lelt, amely egybeesett saját szándékaival és hajlamaival. Kassák 1908-1910-ben — mint ekkor írott szonettjei tanúsítják — követte Babitsot és a másik holnapost, Juhász Gyulát a művészeti élmények és az artisztikus költői formák világába is. Jellemző, hogy az 1909 és 1912 között írott verseinek kiadásra való előkészítése során a Játék — élet kötetcímet választva voltaképp azt a dilemmát fogalmazta meg, amely a fiatal Babitsot foglalkoztatta. 8 A versek elé írott ajánlást Babits nevezetes versére, A lírikus epüógjára emlékeztető témája, hangvétele, szerkezeti felépítése és nyelvi fordulatai alapján akár „A lírikus prológjának" nevezhetnénk: Porból indultam nagy nyarak évadján És zászlót tűztem ki vad szakadékon; De hiába vágyom most révbe jutni: Fényfogó-sár lett koldus-ivadékom. Körbe kerülöm százszínét a szépnek, De soha másnak: magamnak nótázok, s mint párzó-órán a nemes vadra: Rámpuskáznak az ügyes orvvadászok. Sorsom: a sorsa eltévedt aranynak, Amit utca-kölykök vesznek, cserélnek És nincs remény, hogy egykor célhoz érjek. Kerék-utamnak nem lesz soha vége, s mig követ hordok Ararát hegyére, Jaj, határ-köve vagyok önmagamnak. 7 V. ö. : Bori Imre—Korner Éva: Kassák irodalma és festészete. Bp.. 1967.; Vadas József: A konstruktőr. Bp.. 1979. 3 Rába György: Babits Mihály költészete. Bp., 1981. 241. 1.
