Kelevéz Ágnes szerk.: Mint különös hírmondó. Tanulmányok, dokumentumok Babits Mihály születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1983)

TANULMÁNYOK - Tasi József: Babits, Zsolt Béla, Hatvány és József Attila (Adalékok a „Tárgyi kritikai tanulmány" történetéhez)

szadozás és a mondvacsinált tekintély előtt való szolgai elaíjasodás ellen. Egye­sek talán kíméletlennek találják majd s már ezzel is elárulják szellemi fertő­zöttségüket; mert a kíméletlen fogalma a költőt mint embert állítja a gondolat előterébe, már pedig a kritikust a magánember nem érdekelheti. Ehhez az érdek­lődéshez néki csak mint magánembernek van joga. A művek elszakadnak író­juktól, magukért állnak helyt a maguk módján. József Attila álláspontja ez és mindenkié, aki a tisztaságot becsüli és megköveteli." lí2 Bäsch Lóránt úgy véli, hogy az idézett glosszában „a mondvacsinált tekin­tély előtt való szolgai lealjasodás" [sic!] József Attila tollára vall. 143 [Bäsch Lóránt kiemelése.] Szerintünk az egész bevezetőt József Attila írta, de legalább is alaposan „átgyúrta". A költő 1928. március 29-én levelet írt a Széphalom szerkesztőjének, Zolnai Bélának. Elküldte három Villon-fordítását — A Tollban jelentek meg egy év múlva — és bejelentette: ,,— szeretném, ha Professzor úr helyet adna kritikai írásaimnak is. Megdöbbenve tapasztalom, hogy alapos, formaelemző, tehát tulajdonképpeni tárgyszerű mesterségbeli kritikánk nincs. Ez különösen a verskritikákra vonatkozik; komoly hozzászólás alig akad, mert nem tekinthetjük annak azokat az u.n. »intelligens« és költő u.n. »lelket« idéző leíró stílusgyakorlatokat. Márpedig egészséges kritika nélkül nem lehet egész­séges az irodalom sem." Felsorolja, kikről szeretne írni. A Kassák-csoport három emberéről (Déry Tibor, Nádass József. Szélpál Árpád) és három nyugatos köl­tőről, Fenyő Lászlóról, Tamás Sáriról és Szenes Erzsiről, majd megjegyzi: ,,. . . mindezeket az írásokat igen szigorúaknak képzelem el, ami nélkül egy új kritikai közvélemény ént való küzdelem megindulása el sem képzelhető." 14 ' 1 [Ki­emelés: T. J.] Az idézett levélrészlet bizonyíthatja, a József Attila „merészen tárgyilagos" kritikáját bejelentő Toll-glosszát maga a költő írta. Kritikai módszerét 1928-ban különben éppen a Nyugatban alkalmazta először; Terescsényi György (május 1.), Brichta Cézár (június 16.) és Lőrinc Jenő (december 1.) versein. József Attilának Az Istenek halnak, az Ember él címen közre adott kritiká­ját most nem áll módunkban elemezni. Ha megtennénk, úgy a „merészen tár­gyilagos" és ,,igen szigorú" bírálatból, elfogultságai dacára, számos találó meg­állapítást emelhetnénk ki. Megemlíthetnénk a remek stílusparódiákat, melye­ket a költő a Nyugat, a Magyar Hírlap, az Est-lapok és az Előőrs modorában állított össze a kötet elképzelt kritikáiból. Azt sem hallgatnánk el, hogy a költő, miközben indulata elragadja, saját csapdájába esik. Amikor Babitsról kijelenti, hogy „nyákos, üres odú a lelke", 14 "' a bevezetőben kárhoztatott „lélektanos ját­szadozás"-! vagy ha úgy tetszik: ,,a költő u.n. lekét idéző «leíró» stílusgyakor­latokat" műveli. A tanulmány befejezése különösen igazságtalan. Itt arra inti a hatodik verseskötetét kiadó Mestert, hogy a verseit tartsa hét esztendeig a ládafiában — vagyis ironikusan a horatiusi módszert tanácsolja az In Horatium költőjének — és, hogy el ne szakadjon az irodalmi élettől, .,... egyik-egyik kísér­letét be-beküldheti módjával valamelyik kisebb igényű lapnak." 14 '' Megkíséreljük összefoglalni, véleményünk szerint miért írta József Attila a „Tárgyi kritikai tanulmány"-\. Személyes okból és szolidaritásból. A személyes ok: eltávolodása Babitstól A Toll, majd az Előőrs körében, és a Nyugat Babits 14í I. h. 3. 1. ; JAÖM III. 297. 1. 143 Bäsch Lóránt: i. m. 414. 1. *« JAVL 172. 1. 145 a Toll 1930. ian. 10. 19. 1.: „Tárgyi kritikai tanulmány". 12. 1.: JAÖM III. 57. 1­116 I. h. 23. 1.; lis. 1. ; 60 1.

Next

/
Thumbnails
Contents