Kelevéz Ágnes szerk.: Mint különös hírmondó. Tanulmányok, dokumentumok Babits Mihály születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1983)

TANULMÁNYOK - Tasi József: Babits, Zsolt Béla, Hatvány és József Attila (Adalékok a „Tárgyi kritikai tanulmány" történetéhez)

„mikor az új vezetők a felszólítással, hogy a Nyugatban tovább is írjak, sőt jóval nagyobb díjazásért, mint aminőt az első perctől fogva mecénásokra szoruló folyóirat munkásainak juttathatott, én e tisztesség elől köszönettel kitértem."

82 Babits Mihály, Ignotusnak felelve, visszatér e kérdésre: „S hogyan mondhatta [Ignotus], hogy elhárítottuk, vagy megtagadjuk őt, mikor maga beszéli el, mily ajánlatot tettünk írásaiért, amit ő utasított vissza, mert »nem akarta, hogy vezessék és irányítsák^? (De hát mit ért a vezetésen és irányításon? S nem lenne-e jóval megokoltabb ez az aggály a napilapoknál, melyekbe egész pályáján dolgozott, és ma is dolgozik?)"

83 Volt azonban Babits-eset is, melyről vajmi keveset tudunk. Babits Mihály, ki előbb Ady Endre, majd Gellért Oszkár és Osvát Ernő szerkesztőtársa volt, 1929. április 16-tól november 16-ig visszavonult a szerkesztéstől s nevét csak a lap főmunkatársai között találjuk. E több mint féléves szünetről nem tesz említést a költő monográfusa, Kardos Pál; megpróbáljuk rekonstruálni visszavonulásának történetét. Ignotus Pál 1973-ban közzétett emlékezése szerint Babits azért vált meg a Nyugattól, mert Osvát megmutatta neki Kassák Lajos elítélő kritikáját regényéről, a Hálálj iáiról.

84 Gellért Oszkár emlékirataiban azt állítja, hogy a kiválás oka Babits Osváttal való összetűzése volt. Fenyő Miksa közvetítésével bejelentette, hogy megválik a Nyugattól és átmegy a Napkelethez. „Hacsak nem lesz a döntő szó a Nyugatnál a tanulmányok, a kritikai rovat és a versek terén egyedül az övé." S mert ebbe Osvát nem egyezett bele, Babits kivált a szerkesztőségből — igaz, a Napkelethez sem csatlakozott.

85 Az 1929. április 16-i szám előzéklapján a Nyugat hírei címmel közli, hogy „Babits Mihály, akit írói munkája teljesen lefoglal, folyóiratunk szerkesztésétől visszavonult; írói működését azonban — mint főmunkatársunk — a Nyugatban ezentúl is folytani fogja. A Nyugat pünkösdi száma egész terjedelmében közli Goethe Iphigéniáját, melyet Babits a Nemzeti Színház megbízásából fordított le." Nézzük meg, mi áll ez eufemisztikus közlemény mögött. Mindenekelőtt az, hogy Babitsnak — „akit írói munkája teljesen lefoglal" — mindössze három írása jelent meg 1929. április 16. és november 16. között (a Goethe-fordítás — május 16.; a Nyári mappa (versciklus) — augusztus 1. és a Személyi ügy? — szeptember 1.). Április 1-én a Nyugat közölte Babits Feldafingben élő barátjának, a filozófus Szilasi Vilmosnak Az írástudók árulása. Levél Babits Mihályhoz című, a költővel teljes mértékben szolidáris tanulmányát. A Babits—Szilasi levelezés-ből tudjuk, hogy a költő március 15-én akarta közölni Szilasi Vilmos írását; a maga összefoglaló válaszát — melyben megfelel Az írástudók árulása kapcsán ellene felhozott vádakra — pedig április 1-én.

86 A Szilasi-tanulmány tehát még megjelenhetett, de a Nyugat következő számában, melynek Babits már csupán a főmunkatársa, Babits vitazárója helyett Ignotus írás és árulás című, Babits-ellen kiélezett hozzászólását olvashatjuk. Osvát, aki gyakorlatilag teljhatalmú szerkesztője volt a Nyugatnak, a „virtuális főszerkesztő", Ignotus hozzászólásának közlésével szerkesztőtársa ellen fordult. 82 Ignotus: A Nyugat útja. Bp., 1930. 16. 1. 63 Babits Mihály: A Nyugat és az Akadémizmus. Nyugat 1930. febr. 1. 171. 1.; : Esszék, tanulmányok. II. k. 260—261. 1. 84 Ignotus — Hatvány Lajosnak. Wien, 1937. I. 22. In: Levelek Hatvány Lajoshoz. (Szerk.: Hatvány Lajosné) Bp.. 1967. 502—503. 1. és Ignotus Pál: Uzsonna Babitséknál. It 1973. 2. sz. 412—419. 1. 85 Gellért Oszkár: Kortársaim. Bp., 1954. 188. 1.; Uő: Egy író élete a Nyugat szerkesztőségében. 1926—1941. Bp., 1962. 109. 1. Vö. Bäsch Lóránt: Két literátor. ItK 1958. 2. sz. 237—240. 1. 86 Babits — Szilasi levelezés. (Szerk.: Gál István) Bp., 1979. 122—123. 1.