Kelevéz Ágnes szerk.: Mint különös hírmondó. Tanulmányok, dokumentumok Babits Mihály születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1983)

TANULMÁNYOK - Tasi József: Babits, Zsolt Béla, Hatvány és József Attila (Adalékok a „Tárgyi kritikai tanulmány" történetéhez)

lányi ellenszenve 1906-ban felfakadt s rövid időre Babitsot is megnyerte. Igaz, Hatvány Lajos is megírta az Egy olvasmány és egy megtérés történetét/'

2 Nem idézzük itt Kosztolányi híres, 1906. február 19-i levelét ,,az émelyítő Adyról" s arról, hogy megküldi barátjának „Ady új — hülye! — kötetét", sem Babits azonnali, február 21-i helyeslő válaszát'*

3 — a Belia György által sajtó alá rendezett Babits—Juhász—Kosztolányi levelezése megjelenése óta irodalomtörténetírásunk bőven foglalkozott vele —, csupán azt jegyezzük meg, hogy Dér Zoltán felderítette: Kosztolányi Babits válaszát valósággal körözte barátai között.

4/5 Ezek után furcsa — vagy nagyon is érthető —, hogy első kötetéről éppen Adyval íratott kritikát.

45 Más a helyzet Babitsnál. „Megtérésének" történetét többször is megírta, s ha most 1911-ben Ady Endrének írt — de csak 1915-ben közölt — verséből idézünk, azért tesszük, mert ennél tömörebben nem tudnánk felvázolni a két alkotó útjának párhuzamát és különbözését: „neked egyfelé győzni kellett, / nekem harcolni kétfelé." Valóban, Ady nyíltan vállalta a polgári radikalizmus célkitűzéseit, sőt a maga módján a szocializmus eszméit is. Babits viszont egész életében kétfrontos harcban igyekezett megóvni különállását, bár korán megkísértették a „Jobb és bal" szirénhangjai — gondoljunk itt a költő pesti tanári állásának az ügyére.

46 Vessünk egy pillantást Zsolt Béla Ady-képére is. A Nagyváradon 1921-ben kiadott második verseskötete címadó verse — Hiába minden — alatt ezt olvassuk: (Ady halálának évfordulóján). A versben mintha rímbe szedné a Babitshoz írt leveleiből megismert Váraddal kapcsolatos kiábrándultságát.'" Ugyanitt olvashatjuk Ady Endre ébresztése című költeményét, melynek dátumaként 1918. március 7-ét jelöli meg. A versből azonban kiderül, hogy a dátum — bizonyára szándékosan — elírás; a verset 1919 tavaszán írta Zsolt Béla. Idézzük utolsó strófáit:

48 Első tavasza megújult magyarnak, s vig harsogása legyen az övé ma! Eszmék szüretje, boldog primavéra s szivárványa az elmúlt zivatarnak legyen a sirján apotheozis! ö nem múlt el és felneszel fülelve, ha új kínoknak szent dühe kirobban. E föld tört szive dobog a sírodban s holnap talán uj dal kell, Ady Endre: Ébredj, valahányszor ébresztünk! Zsolt azonban nem csupán ilyen költői módon — a Holnap városából kiábrándulva, vagy a forradalomért lelkesedve — idézte Ady Endrét. Megírta Ady« Huszadik század 1908. márc. 234—244. 1. Lásd még: Hatvány Lajos: Ady. Cikkek, emlékezések, levelek. I. k. Bp., 1959. 18—33. 1.: Uő. : Harcoló betűk. Irodalmi tanulmányok. Bp.. 1981. 292—308. 1. 43 Babits — Juhász — Kosztolányi levelezése. (Szerk.: Belia György) Bp., 1959. 108—116. 1. Vö. Kiss Ferenc: Az első nagy próba: Ady fogadása. In: : A beérkezés küszöbén. Babits, Juhász és Kosztolányi ifjúkori barátsága. Bp.. 1962. 125—137. 1. ; Kardos Pál: i. m. 27—29. 1. 44 Dér Zoltán: Iker csillagok. (Kosztolányi Dezső és Csáth Géza.) Újvidék. 1980. 109. 1. 15 Ady Endre: ,,Négy fai között" (Kosztolányi Dezső verses könyve). Budapesti Napló 1907. jún. 1. 4e Kardos Pál: i. m. 82—85. 1. 47 I. m. 38. 1. (Erről a Vitálvos—Orosz-féle Ady-bibliográfia sem tud.) 4i Uo. 62. 1. ...