Kelevéz Ágnes szerk.: Mint különös hírmondó. Tanulmányok, dokumentumok Babits Mihály születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1983)

TANULMÁNYOK - Máté J. György: „...hiszen emberékül oly különbözőek vagyunk" (Babits és Hatvany kapcsolata a tízes években.)

sok vitát kiváltó Petőfi és Arany című tanulmányát, amely a Petőfit és Adyt az átlagnál jóval jobban ismerő és értő Hatvány számára teljesen világos jelképrendszer lehetett. És, bár a húszas években írt Babits-kritikákban éles hangon Petőfi és Ady pártját fogta Babits (de nem Arany!) ellenében, mégsem feltételezhetjük, hogy a Fortissimo-ügy idején az „Arany mint Babits elődje" gondolat ironikus célzatú volt nála. Babits nemcsak levélben köszönte meg Hatvány kedves küldeményét. Az említett pünkösdi számban (1917. május 27.) jelent meg A csüggedt kapitány című verse, amit a Néma költő mentsége előzött meg 1917. március 11-én. Kapcsolata a lappal ezután sem szűnt meg. 1918-ban már a január 9-i Pesti Napló közölte A veszedelmes világnézet című tanulmányát, amelyet február 17-én Az angyal című elbeszélés követett. Márciusból levél is maradt ránk, amelyben Babits két Jean Richepin (1849—1926) -fordítást (Terrienne, Oceano Nox) küld Hatványnak — ezúttal az Esztendő számára. Hatvány sürgeti Babits küldeményét: „Drága Tanár Űr! Nincs verse vagy műfordítása az Esztendő számára? Nagyon ránk férne. Régi híve, igaz tisztelője Hatvány Lajos. Sürgősen kéne, lehetőleg 24 órán belül !!"

2fi Erre a költő válaszképpen azt küld vissza, amilye éppen akad a fiókban. Szabadkozik: „(Csak: ez nem jelent annyit, mintha Jean Richepin különösen kedves költőm volna! A versek csak formailag érdekeltek, azért fordítottam le őket.)"

27 1918 májusában a Népköltészetről szóló értekezése jelenik meg Hatvány Lajos lapjában. Majd újabb széppróza következik, A dezentor, az augusztus 11-i számban. Egy hónappal később írja Babits Hatványnak szóló következő levelét. Az irodalmár báró a levélhez fűzött jegyzetében azt írja, hogy a levélben szereplő ügy Babits nyugdíjaztatásával kapcsolatos. Hatvány — Babits kérésére — kieszközölt számára egy audienciát Neményi Imre (1863—1942) kultuszállamtitkárnál. Babits, levelének írásakor Szekszárdon tartózkodott betegen. Ügye sikeres elintézését október elejére remélte (akkorra tervezte visszatérését a fővárosba). Ezúttal Babits emlékeztet a köztük levő távolságra, amely — a levélből legalábbis ez derül ki —, Babits számára sem a lehető legkellemesebb állapot. Köszöni Hatvány segítségét, de zavarban van saját hangjától: „Persze, az ilyen „megköszönés" sohasem egészen sikerül a magamfajtának: mindig valami száraz, hivatalos ízt érzek a szavakon. Ezért nem is folytatom, nehogy ilyen hivatalos köszönő stílusba csússzak be: mert ez nem fejezné ki. amit mondani szeretnék." Októberre ígéri Hatvány felkeresését is, továbbá újabb kéziratokat helyez kilátásba. Tudjuk, ezt követően is ír a Pesti Napló számára, például az 1919. január 1-i számban közölték XJj esztendő című versét.

28 De nemcsak Babits írt Hatvány lapjába, hanem Hatvány is küldött időnként kéziratot a Nyugatnak. 1919. május 13-án keltezett levelében írja: „Kedves Barátom, mellékelten küldöm ..A fekete könyv" című Tompáról szóló cikkemet, a Nyugatban való szíves közlés céljából." Az utóiratban még hozzáteszi: ..A cikket az Esztendőnek írtam, — most átgyúrtam, — azt hiszem elég élénk képe ennek az elfeledt figurának. Az én írásommal ez nyolc hasábos Napló tárca, szóval a Nyugatban 3—4 oldal. Korrektúrát kérek."

29 Hatvány tanulmányát még 1919-ben közölte a Nyugat. » OSZK Fond III'557. 17. sz. levél 27 Levelek Hatvány Lajoshoz. 237. 1., 236. sz. levél 2R Babits levele: Levelek Hatvány Lajoshoz. 247. 1., 244. sz. levél; Hatvány jegyzete: Levelek Hatvány Lajoshoz. 655. 1. 29 OSZK Fond 111,557. 2. sz. levél