Kelevéz Ágnes szerk.: Mint különös hírmondó. Tanulmányok, dokumentumok Babits Mihály születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1983)

TANULMÁNYOK - Rába György: Babits-esszéből Babits-vers (A költő lényegszemléletéről)

adott dacos válasz, abban Babits fölismeri a személyes érintettség tragédiáját, és ehhez az élményhez illő beszédhelyzetben, a személyes választás drámáját kifejező struktúrába összesűrítve, magasabb összefüggésben újra összefoglalja a történelmi leckét. Az Ezüstkor még egy másik versének is nemzője. Ez az esszéje jövőbe látóan jósolja meg az érlelődő háború gyilkos jelenéseit: „Barbár erők feszülnek körülöttünk a sötétben. Nagyobb feszültség ketyeg itt magunkban, mint titkos pokolgép. Aknáinkban megtorlódott az igazságtalanság, s nincsen félelmesebb robbantószer földön és föld alatt. Érett vulkánon áll a mi palotánk. De ez talán csak ingyen jósolgatás, naiv beszéd és nem is divat már, amióta halványabb a Mené Tekel, amit a Háború lángja falainkra vetett. Talán minden a véletlenen áll; de ki tagadja, hogy gyilkos gázok füstölögnek a laboratóriumokban, s gyilkos ideológiák a lelkekben?" Az Ezüstkor további, közvetlenül kapcsolódó gondolatmenete a kultúrát fenyegető, „erőszakos halál"-t, az Apokalipszist, majd „az új népvándorlás sötét erői"-t emlegeti, a korábbi, nyilván az első világháborúra utaló „Götterdämmerung"-ot hozza szóba, s jövendő „néma századok" rémét idézi.

16 Az Isten és ördög . . . kezdetű verse, mely eredetileg ..Az óriás óra alatt" címen, a Pesti Napló 1932. augusztus 20-i számában jelent meg, az Ezüstkor fent kiemelt gondolati mozzanataira rímelve, a civilizáció elpusztításának fenyegető rémképét vetíti elénk, mégpedig helyenkint teljesen azonos képzetekkel, egyező gondolatvezetéssel, sőt még rémlátó magatartásformája is azonos. Ahogy az Ezüsífcor-ban a pusztítás sarjadó lidércét vetítette a falra, ugyanarról a barbár s gyermeki módon romboló indulatról írja versében: Épít, hogy legyen mit rombolni. Felhőket karmol házaival: majd fölibük szökken és nagy diadallal lebombázza őket. Én már összeomlott városokat látok. Vad paloták helyén csöndes romhegyeket, s betonok gőgjéből törmelék sziklákat. Szakadt drótok lógnak, mint a tavalyi gaz s messze tereket fed a vasak selejtje: feledt célú gépek hullamezeje az, ahol a rozsdának nyil virágoskertje. A megmaradt ember kibúvik tornyából. Gyilkos üledékek foszlanak a völgyben. Van-e még friss szellő eleven virágból? Vannak-e ép csirák a mérgezett földben? Ami a verset illeti, eredeti címe még a szövegében jelen levő természeti benyomásokra és a hozzájuk fűzött reflexióra utal. Nem is alap- és jogtalanul, hiszen a Babitsra jellemző, először Rédey Tivadar által fölvetett „lírai hitel"-re példának Török Sophie idézi föl a „feledt célú gépek hullamezejét", melyet Dorog környékén, Esztergomból jövet a vonatról láttak, s folytatja is a hason16 Lásd Babits Mihály: Ezüstkor. In: Esszék, tanulmányok. II. k. 270—271. 1.