Kelevéz Ágnes szerk.: Mint különös hírmondó. Tanulmányok, dokumentumok Babits Mihály születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1983)
TANULMÁNYOK - Fráter Zoltán: Babits és Osvát
templomot a folyóirat nem közölte. 8 Végleges változatban A templom! Röpül! címen A Holnap új versei közt jelenik meg. 1909-ben pedig az Síéinek küldet verset Kosztolányival, aki csak azért viszi át azt a Nyugathoz, mert az Éleinek nem kellett, Osvát viszont „nagyon kíváncsi volt reá". 9 Első kötetének Osvát a „Fanyar gyümölcsök" címet ajánlja, a költő azonban inkább Ignotus javaslatát veszi figyelembe, bár teljesen ezt sem fogadja el. 10 Kardos Pál adatai szerint Babits ellentétet láthatott ekkor magyarság és modernség között, 1 ' A kezdeti idegenkedés így a folytonosan kiújuló elszakadási kísérletek előjátékának is tekinthető. Osvát jó szemmel választotta ki a tehetséget, akit Ady mellé, s talán Adyval szembe is állíthat. Vonzotta a merész hang, az egyéniség maradéktalan érvényesülése, az individuum érzete. Támogatta ő is a száműzött tanár Pestre helyeztetésének gondolatát. Angyal Dávidtól kért segítséget, aki fővárosi tanácsnok volt. 12 Közreműködése mégis kudarccal végződik. Babits reményeit az iskola igazgatója hűti le, aki nem akar tudni semmilyen cserelehetőségről. Állást szerezni később Hatvány útján sikerül. Esztéta ideálja megtestesülését fedezhette fel Osvát a szavakkal, versmondatokkal mesterfokon bánó, filozófiában otthonos fiatalemberben, összetűzéseik ebből is származnak majd: Babits egyre szűkebbnek véli az Osvát-komponálta képet, mellyé lennie lehetett, s amelynek keretét kritikusi hajlamai, irodalomszervezői ambíciói is feszítették. Csupán 1919-ben, Osvát lemondásával lesz első ízben a Nyugat tényleges szerkesztője. Az „őrségváltás" fokozatosan romló kapcsolatuk fontos állomását jelzi. 1917-től szerkesztették együtt a folyóiratot, amikor Fenyő Miksa, mivel a GYOSZ igazgatója lett, lemondott tisztéről. Már ekkor sor került összecsapásokra. Osvát azonnal közölte Kassák válaszát Babitsnak a Tettről írt cikkére. Kassák érezte, hogy Osvátnak valami ütközése lehetett Babitscsal, mert „kritikai célzásokat" mond róla, amit azelőtt sohasem engedett meg magának. Babits egy 1923-as levelében 13 — bizonytalan, eljuttatta-e Osvátnak — visszautal korábbi sérelmeire is. „Te éveken át míg együtt szerkesztettük a Nyugatot, velem nem természetes és őszinte hanem hogy úgy mondjam, politikus attitűdöt foglaltál el, amely szavaidnak értékét nagyon csökkenti. Sohasem éreztem, hogy ugyanazt gondolod amit mondasz." Az állandó feszültség végül szakításhoz vezetett. Elveik világnézeti-esztétikai különbségei is egyre mélyültek. Osvát még közvetlen visszatérése előtt is tartózkodó hangon beszél Babitsról. Csak 1920 elejétől hajlandó átvenni a Nyugat szerkesztését, „ha nagyon kell Babits-csal is". 1 ' 1 Nézeteltéréseiket súlyosbította Babits érzékenysége, Osvát makacssága. A magyar költészetet bemutató antológia bírálatában Gellért Oszkár költészetét Juhász Gyula verseivel együtt említi Babits. Osvát a korrektúra elolvasása után azonnal levelet küld Babitsnak. 15 Nem tartja szerencsésnek, hogy Babits „a Gellért Oszkár és a Juhász Gyula jelentőségét feltüntetni akaró szavakat" összevonja. Jelzőket kifogásol Babits cikkében: a „termékeny"-t és a „nagyértékű"-t. * BJK: 180. 1. és 305. 1. n BJK: 189. 1. ,n Kardos Pál: Babits Mihály. Bp., 1972. 41. 1. közli Fenyő Miksa levelét Babitshoz. Kelt: 1909. márc. 26. 11 Kardos Pál: i. m. 40—42. 1. 12 Eder Zoltán: Babits a katedrán. Bp., 1966. 85. 1. 13 Babits levelének részletét közli Bäsch Lóránt: Két literátor (Osvát és Babits). It, 1958. 2. sz. 236. 1. A télies fogalmazvány: PIM V. 3820'130. u Gellért Oszkár: Kortársaim. Bp.. 1954. 39. 1. 15 Osvát levelét közli Bäsch Lóránt: i. h. 238. 1.
