Kelevéz Ágnes szerk.: Mint különös hírmondó. Tanulmányok, dokumentumok Babits Mihály születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1983)
TANULMÁNYOK - Taxner-Tóth Ernő: „Költő szemeddel többet lelsz te..." (Babits esszéi költőelődeiről.)
lehetőségeiben és feltételeiben ekkor még maga sem volt biztos, ami egy kételkedésre hajló léleknek különösen súlyos teher. Rába György részletesen bizonyítja, hogy Babits nem csupán művészi okokból akarta magát Adytól élesen elhatárolni. Ady híveivel sem akart közösséget vállalni, ami később megbosszulta magát, mert e tábor fenntartással, gyanakvással tekintett rá (egy rövid fegyverszüneti időszaktól eltekintve). Emberileg érthető az is, hogy a Tominak érzett Fogarason megriadt a kiátkozás lehetőségétől, s egyrészt nem akart egy neki tulajdonított, de teljes egészében nem vállalt álláspontról a hagyományos irodalmi élet vezetőivel szembeszállni; másrészt attól is megijedt, hogy elveszti a közönség még meg sem szerzett figyelmét. Márpedig neki erre — a lehetőleg minél szélesebb körű — figyelemre ugyanúgy szüksége volt, mint minden más költőnek; s azt is tudnia kellett, hogy azzal az újjal, amit hozni akar, még nehezebb a filozófiához, áttételes kifejezéshez, modern költői formákhoz nem szokott magyar olvasókat meghódítani, mint Ady mellbevágóan kihívó költészetével. ,,Adyt sohasem utánoztam. Adyt személyesen nem ismerem. Adynak irányát nem vallom, mert egyáltalán semmi költői irányt nem vallok" — írta a Nyugatban megjelent első magyar tárgyú esszéjében. 2 '' Ebben Ady költészetének mozgatóerejét a világgal szembeálló dacban jelöli meg, majd megjelenik Petőfiképének alapvonása: Ady Babits szemében ,,örök-gyereknek" látszik, aki ,,igen naiv". 25 Érdekes, hogy már itt egyetértőleg emeli ki Ady jó magyarságát, amit nemsokára megismétel és megmagyaráz a Nyugatban Komjáthyról szólva: ,,A holnaposok (értve nem éppen A Holnap tagjait) élükön Adyval minden Magyarország-szidásuk mellett is sokkal nemzetiesebbek, mert érzéseik a magyar világ viszonyaiból fakadtak; Komjáthy érzéseihez semmiféle (külső) világnak nincs köze". 26 Ez a magyarsághoz tartozás azért különösen fontos, mert „a nemzet, amelynek nem volna történelme, olyan lenne, mint a gyermek, aki ma nem tudja, mi történt vele tegnap. Létének nagyobb részét: múltját vesztené el az ily nemzet, nem volna egy nemzet többé, s minden emberöltővel kihalna, mint az egynapos pillangó. Az emberi öntudat alapja az emlékezet; a nemzet öntudatáé a történelmi emlékezet. Testemben egy parányi sincs abból az anyagból, amiből hét évvel előbb voltam: de ugyanaz vagyok, mert emlékezem." 27 Ez a gondolatmenet azért különösen fontos, mert egyrészt a Petőfi örökség később ki is fejtett vállalását előlegezi, másrészt a „forradalmár Adyt" is a magáéval azonos szellemi örökséghez köti. E tanulmányában fejti ki először, hogy véleménye szerint miben különbözik a nietzschei fölfogás alapján dionüszoszi költőnek tekintett Petőfi — a hozzá hasonló appolonikus típustól. ,,A Petőfi líráját csupa külső benyomások táplálják, s mindinkább túlsúlyra jut a külső benyomás a belső érzés fölött. Valóban, Petőfi a lírai epika felé fejlődik, és költészetének csúcspontját utolérhetetlen leíró költeményeiben éri el." 28 Emeljük ki, hogy — legalábbis egy vonatkozásban már itt, 1910-ben utolérhetetlennek minősíti Petőfit. 5S Babits Mihály: Ady. In: Esszék, tanulmányok 86. 1. » Rába meggyőzően bizonyítja, hogy a naivitás fogalmát Babits Schiller és Nietzsche értelmezésében használja, azaz korántsem lebecsülő jelentéssel, hanem a töprengő, elmélkedő, kételkedésre hajlamos, sokoldalú műveltségre alapozott világszemlélet ellentéteként fölfogott „ősi természetes" jellemzéseként. Rába i. m. 270. I. 3 " Babits Mihály: Az irodalom halottjai. In: Esszék, tanulmányok I. k. 120. I. 27 Babits Mihály: Irodalmi nevelés. In: Esszék, tanulmányok I. k. 93—94. 1. » Babits Mihály : Az irodalom halottjai. I. m. I. k. 117. I.
