Kerényi Ferenc - Nagy Miklós szerk.: Az élő Jókai. Tanulmányok (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1981)

A PÁLYA EGÉSZÉRŐL - Fábián Pál: A XIX. század magyar nyelve és Jókai

zés erősítette, hisz nyelvi újdonságok voltak keletkezésük korának nyelvében. A minél szuggesztívebb jövőábrázolást tehát — mint a fent részletezett példa mutatja — sikeresen szolgáltatják a neologizmusok. Bizonyosra vehető, hogy Jókai nemcsak azért használja kora tudományos nyelvének számtalan (nem is mindig szabályosan alkotott) új szavát, mert az akkor divat volt, hanem azért él velük (a nála egyébként szokásosnál nagyobb mértékben!), mert a nyelvi újdonságok stilisztikai hatása is a jövő felé fordította az olvasók képzeletét, mivel az új szó (régebben ismeretes fogalmak neveként is) növelte az írótól elképzelt jövőkép hitelességét. Természetesen ezek a neologizmusok nem egy rövidebb időköz termékei, hanem a nyelvújítás ideje alatt halmozódtak fel. Már dédszüleinknek, A jövő század regénye első olvasógenerációjának sem tűntek különösebben újnak az olyan szavak, amelyeket már az előttük járt nemzedékek elfogadtak. A vasút Petőfi verse révén már az irodalomba is bevonult. A 'lokomotív' fogalmára alkotott vontató, szállító, műköny, mozgony, szállítógép, gőzműköny, gőzszekér, gőzkocsi, mozdony szó közötti harc (vö. Fábián, MNy. 46:350) már rég eldőlt a mozdony (1840) javára: s a gőzmozdony a gőzhajóval együtt egészen természetesen hat a regény lapjain. Kazinczy szava, a lég (1813) már a múlt század 30-as éveiben több összetételnek vált előtagjává: léggömb, léghajó, légréteg, légsúlymérő, légnyomás; ezek regényünkben természetes könnyedséggel szerepelnek. Ugyanígy senkit sem lepett már meg a múlt század vége felé sem a század első évtizedében a latin ,,elementum"-ból szócsonkítással létrehozott elem (1808), sem pedig a ,,göppel"-ből hasonló módon csinált gép (1807). Hasonlóképpen nem volt már újdonság sem a csillagász (1789), sem a cukrász (1830), sem a villany (1831), sem pedig sok más nyelvújítási alkotás. Bár az idézett szavak (elsősorban csoportnyelvhez kötöttségük miatt) rendelkeznek bizonyos stilisztikai töltéssel, a „jövőszázadiság" érzésének felkeltése céljából Jókai — mint már jeleztem — más regényeinél érezhetően nagyobb mértékben használja a kevésbé régen alkotott, az előbbi csoportban említetteknél jóval szűkebb körben élő, azért az egykorú olvasóközönség nagy részére az újdonság ingerével ható szavakat. Ilyenek: csillagda 'obszervatórium', irályos 'szép stílusú', gyorsírászat ,gyorsírás', irai 'ceruza', államtönk 'államcsőd', égény 'éter', jőszanyag 'gipsz', sötétkór 'búskomorság', kómő 'beteg nő', köneny 'hidrogén', szénéleny 'széndioxid', szénsavany 'szénsav', szellentyű 'szelep', mireny 'arzén', fényié 'fényes kavicsfajta', boriéi 'borszesz', göreb 'retorta', fojtany 'kén', űzde 'melegház', selymér 'selyemhernyó', ügy szoba 'hivatali szoba' stb. (Vö. NyŰSz., TESz.) — Hogy nem ezek lettek mégsem „a jövő szavai", arról nem Jókai tehetett, hanem a Magyar Nyelvőr, az Akadémiától megindított nyelvvédő mozgalom folyóirata, amely sikerrel viselt hadat a nyelvújításnak ilyen típusú (többnyire a szabadságharc utáni szakaszban keletkezett) szavai ellen. A Nyelvőr harcainak eredményeképp ez a göreb szabású nyelvújítási szóréteg kiszorult nyelvünkből, s a mai olvasóban ellenállhatatlanul a régiségnek, a sikertelenségnek érzése támad fel, tehát éppen az ellenkezője annak, amit Jókai ezeknek a szavaknak az alkalmazásától várt. Ismétlem azonban: szerintem Jókai 1872-ben még teljes joggal használhatta a görebet meg társait „a jövő szavaiként", hisz ő is, közönsége is ezeknek győzelméhez, általánossá válásához volt szokva, s az éppen megindult Nyelvőr munkájának eredményét senki sem láthatta előre. A jövő század képének megrajzolását segítik — megfelelő szavak híján — a körülírások. Anélkül, hogy bármit is tudtak volna a Lenoir-féle gázmozdonyról vagy a légnyomatú hengervasútvól, olvasói elhihették Jókainak, hogy a XX. században ezeken fognak közlekedni az emberek (azaz mi). Hasonlóképpen jövőt