Kerényi Ferenc - Nagy Miklós szerk.: Az élő Jókai. Tanulmányok (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1981)

PÁLYASZAKASZOK ÉS MŰTÍPUSOK - Sándor István: Adomák és adomafunkciök Jókai életművében

torok pedáns típusaival foglalkoznak? A kérdés nemcsak folklór szempontból jogos, a beolvasztó, gleichschaltoló törekvések különböző változatainak korában kultúránk sajátossága, nemzeti önállásunk ügye mellett is súlyos érv. Jókai úgy látja, népünk még kölcsönzéseinket is magyarrá hasonltja; Csalóka Péter, akiről ,,még nagyon kis gyermekkoromban hallottam mesélni" — a maga csínyeivel a német Eulenspiegel megfelelője ugyan, ám anélkül, ,,hogy azokból fordítva másolva lenne; sőt népszokásainkkal annyira egyöntetű, hogy eredetiségére bízvást lehet hivatkozni." Az akadémiai bemutatkozást akár foglalatnak is tekinthetjük: benne az író az adomával való másfél évtizedes foglalkozásának eredményeit teszi mérlegre, veti össze írói pályájának egyéb alkotásaival, s hozzá még azzal az öntudattal, hogy adomagyűjtésével adott népének valamit. Regényeinek, novelláinak s egyéb alkotásainak addigi 91 kötete — mint írja — „valószínűleg néhány lustrum elmultával Dugonicsnak azon kora előtt közkedvességű regényei szomszédságában fogják pihenni a boldog elfeledés álmát". Adomáinak kincstáráról azonban másként vélekedik: „íme .kötetekben gyűjtöttem össze a magyar néphumor elszórt adalékait, ezeket hagytam az utókornak; és ezek a kötetek élni fognak és tanúskodni".