Kerényi Ferenc - Nagy Miklós szerk.: Az élő Jókai. Tanulmányok (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1981)
A MŰHELYBŐL - E. Csorba Csilla: Jókai „Ingres hegedűje" (A festő Jókai és a tardonai önarcképek)
jára megállapodtam mégis egy ábrándos kifejezésben, ami nekem legjobban megtetszett." (JKK R 55:19.) önarcképein tekintete kissé sejtelmes, szája szegletén halvány mosoly dereng.) (5. kép) Tardonán, 1850 legelején keletkezhetett az az önarckép, amelyet az Ezernyolcszáznegyvennyolc. Az 1848/49-iki magyar szabadságharc története képekben (Bp. 1898.) c. kötet 11. oldalán Jókai, az egyik szerkesztő, közöltet. Az ovális képmező jobb szélén olvasható: „rajzolta Moritz 1850". E rajz az 1849-ben készültnél részletezőbb, plasztikusabb. Szakít a merev szemközti beállítással, a fej kissé elfordul, az alapvonásokat tekintve azonban megegyezik az előző évben befejezett portréval. A kép aláírása szerint „maga Jókai festette". A nyomaton valóban akvarell-nyomokat fedezhetünk fel. (6. kép) A Vasárnapi Újságban (1894. január 14.) Szilágyi Sándor adott közre egy saját tulajdonában levő rajzot, amelyet a kis ismertető cikk szerint Jókai Tardonán készített, s küldött el Szilágyi Sándornak, amikor az Világos után először kért tőle kéziratot. Szilágyi ezt az írást, a Gyémántos ministeri, a Magyar Emléklapok 1848. és 49-ből c. kötetben, 1850-ben közölte is. A Szilágyi Sándor tulajdonát képező rajz az előbb említett akvarell egy gyengébb variációja vagy másolata. Hasonló másolat található a Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnokában is (papír, szépia, fedőfehér, 120x84 mm, leltári száma: 53.428.) Tudomásunk szerint ez az egyetlen fennmaradt korabeli másolat Jókai önarcképeiről. Az akvarellen látható 1850-es évszám s Szilágyi emléke, mely szerint ő a rajzot Tardonáról kapta, egy korábbi, nem teljesen lezárt vitához nyújt adalékot. Ezek szerint Jókai 1850 elején még Tardonán tartózkodott, s feltehetően nem távozott el az újév előtt a kis borsodi faluból. (7. kép) A Jókai Mór képzőművészeti munkásságával foglalkozó s azt első ízben szisztematikusan áttekintő, katalógusba foglaló Vayerné Zibolen Ágnes az önarcképek kérdését nem tisztázta megnyugtatóan, így alábbi megállapításai több ponton módosításra szorulnak. „Első a tardonai bujdosása idején készült eléggé primitív rajza. A Vasárnapi Újságban 1885-ben Törs Kálmán közölte reprodukcióját, és ismertette készülésének romantikus körülményeit, majd 1894-ben a Vasárnapi Újság 2. számában Szilágyi Sándor írta meg, hogy Jókai ezt az arcképét neki ajándékozta, amikor száműzetése idején elsőként kért tőle közlésre cikket. Egy évvel későbbről keltezett az a közismert szép vonású önarcképe, amit az említett 48-as albumban láthatunk. Rajta Jókai hízelgő külsővel áll előttünk. Az arc [...] annyival fejlettebb az előbbinél, hogy a nívókülönbségnek magyarázatát kell keresnünk. Világosan ki is lehet mutatni a szoros kapcsolatot e rajz és az ifjú-házas Jókairól készült Barabás-litográfia között — az író nagyjából lemásolta a festő kőrajzát." (I. m. 70.) Mint azt már korábban kimutattuk, a Szilágyi Sándor által bemutatott rajz nem a Törs Kálmán közléséből ismert grafika megfelelője, hanem Az 1848/49-i magyar szabadságharc története képekben c. kötetben közölt önarckép egy változata. A Jókai, Bródy és Rákosi szerkesztette kötetben megjelent önarckép valóban jobban megrajzolt az előbbinél, de ha az 1850-et elfogadjuk a mű születése dátumául, úgy az nem készülhetett a Barabás-litográfia után (8. kép), amely Vahot felkérésére 1851-ben keletkezett. Feltevésünk szerint Jókai rajzát később, az 1890-es évek elején, amikor megjelentetése szóba került, festette ki vagy festette át maga az író, de inkább a család nagyobb festői tehetséggel rendelkező tagja, Jókai Róza, esetleg férje, Feszty Árpád. Ez esetben elképzelhető, hogy a közel azonos korú Barabás-litográfiát is figyelembe vették. Hipotézisük mellett szól az a tény, hogy a PIM Művészeti Tárába nemrég bekerült Jókai ceruzarajza
