Kerényi Ferenc - Nagy Miklós szerk.: Az élő Jókai. Tanulmányok (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1981)

KORTÁRSAK ÉS SZELLEMI ÖRÖKÖSÖK - Cenner Mihály: Az arany ember dramatizálásának színháztörténete

Visszatérve Jászai Mari szerepére: úgy látszik, az első visszautasításról és a „Jókai úr-féle gombóc"-ról a költő is értesült, de a maga megbocsájtó modorában — alkalma volt a színésznői hiúságokat közelről ismerni — mindössze „bolondos asszony"-nak nevezte Jászait, de a költő és a színésznő közé éket vert a színésznőnek ez a magatartása. Amikor ugyanis A fekete vér bemutatójára került a sor 1898 őszén, Jászai levelet írt Jókainak: „Méltóságos Űr! Engedje meg, hogy világosságot vigyek egy igen homályos kis ügybe. Annyi idejét megérdemli, amennyibe levelem olvasása kerül. Meg nem foghatom, mi céljuk lehetett az aprócska emberkéknek silány kis intrikájukkal, mert bármily szánalmas, de tényleg cselt szőttek a kicsikék, melynek eredménye az, hogy nem én játszom most azt az érdekes epizódszerepet Méltóságod darabjában. Részemről következő lépések történtek a szerepért: [...] Mikor A fekete vér kiosztásáról hallottam, Tóth Imre főrendező úrhoz mentem, és azt mondtam neki: 'Nem volna abban a darabban valami nekem való? Akármi kicsiség, ha-mit meg lehet csinálni?' 'Óh dehogy!' volt a felelet. Továbbá most valami három hete hallottam, hogy Méltóságod Szigeti Imrének úgy nyilatkozott, mintha én nem akarnék a Méltóságod darabjában játszani; akkor én egy levelet diktáltam fönn nevezett főrendező úrnak Méltóságodhoz, melyben késznek nyilatkoztam, sőt ajánlkoztam mindenféle szerep eljátszására, melyet Méltóságod velem eljátszatni óhajt, és fölhívtam Méltóságod figyelmét Teréza mamára, mely szerepet már ismételten visszakértem, ha valami ok miatt jónak látták azt egyszer-egyszer másnak adni. [. ..] Ha Méltóságod a darabja kiosztásakor gondolt volna rám, egy szó megkérdezés fölvilágosíthatta volna afelől, hogy én csak színész vagyok, és minden szerepért hálás, bárkinek, aki adja, még ha az nem is olyan érdekes, mint ez a cigányasszony. De mindettől eltekintve is, az a 'bolondos asszony', aminek egykor nevezett, — nem olyan fiatal többé, hogy gyűlölködni képes legyen, és csupán, csakis csodálkozás az, amivel visszatekint arra az időre, amikor — Méltóságodnak igaza volt. Teljes tisztelettel Jászai Mari." (Kozocsa Sándor idézett művében, 286—287.) A levél mindössze 10 nappal a bemutató előtt kelt, s eredménye az lett, hogy Jászai mégis megkapta Manga cigányasszony szerepét, amelyet a levélből kitűnőleg Jókai eredetileg másnak szánt. (A fekete vér női főszerepét, Corinnát Márkus Emília játszotta, s ebben az időben már erősen kiéleződött a két színésznő ellentéte, s lehetséges, hogy a tapintatos Jókai nem akarta ezt még azzal is fokozni, hogy Márkus főszerepe mellett Jászainak egy epizódszerepet ad.) Jászai Naplójában még vissza-visszatér Teréza szerepére. 1905. december 25-i bejegyzése: „Ma délután Aranyember zsúfolt ház előtt. Milyen jó addig az emberkéknek, míg a romantika így vonzza őket. Az volt a nagy jóltevő, aki ezt kitalálta a kegyetlen föld kis emberkéi számára." 1906. október 7.: „Mednyánszky volt itt és nagyot tanultam tőle: meglátni a szentimentálist a mozdulatban. Egyetlen szava vezetett rá. Ma Aranyemberben hasznomra fordítottam új tudásomat: mennyivel többet értem, mint eddig." (Jászai Mari írásai, Bp. 1955. 190., 201.) Csathó Kálmán így ír Jászai Teréza szerepéről: „Meg voltam győződve róla, hogy Az arany ember Teréza mamájában eljutott az egyszerűség, közvetlenség végső fokáig. Ezt a Jókai-fantáziából született romantikus figurát ugyanis a legesleg földönjáróbb, naturalista alaknak érezte, mert a maga egyéniségéhez mérte." Jászai Mari utoljára az 1925-ös felújításkor játszotta Teréza szerepét. Ma is élő szemtanúk, sőt, szereplőtársak (Péchy Blanka gyémántdiplomás, illetve Rab Antal aranydiplomás színművészek) különösen a II. felvonás 6. jelenetében Jászai némajátékát emlegetik csodálattal, mint a színjátszás magasiskoláját.